Vissza a bolygóhoz

3x21 Crystal Skull (A kristálykoponya) című részben Quetlzecoatl hatalmas fehér óriás, aki ősi maja nyelven közölte a kristálykoponya által láthatatlanná váltakkal, hogy az ellenségének ellensége a barátja. Miután a CSK-1 elmondta, hogy ők is a Goa'uldok ellenségei, üdvözölte őket. Daniel felajánlotta, hogy tudást és kultúrát cseréljenek, amibe beleegyezett és Nicket kérte, hogy maradjon erre a célra, majd a többieket arra szólította fel, hogy mégegyszer nézzenek a kristálykoponya szemébe.

Kecalkoatl ("zöld tollakkal borított kígyó", "tollaskígyó" vagy "drágakő-ikertestvér") a három főisten egyike a mezo-amerikai indiánok mitológiájában a világ megteremtője, az emberek és a kultúra megalkotója. Ő az elemek ura, a Hajnalcsillag és az ikrek istene. Ő a papság és a tudomány pártfogója, a tolték főváros, Tula kormányzója. Számos megjelenési formája volt, amelyek közül a fontosabbak: Eekatl (szélisten), Tlauiszkalpantekutli (a Vénusz bolygü istene), Solotl (az ikrek és a szörnyek istene). Apja Miskoatl, anyja Csimalmat. Első ábárolásai az i. e. 8-5. századból maradtak fenn olmék plasztikus alkotások között. Ebben a korszakban az Atlanti-óceán felől esőt hozó szelek megszemélyesítője volt. Kultúrhőt tiszteltek benne, aki az embereknek a kukoricát adta. Az i. sz. 1-6. században kultusza elterjedt egész Közép-Amerikában (ld. Kukumac). Fősistenné, a világ és az emberek teremtő istenévé vált, aki lerakta a kultúra alapjait. Ő szerez táplálékot az embereknek: hangyává változik és bejut a bolyba, ahol el vannak rejtve a kukoricaszemek. Ezeket kilopja és odadja az embereknek. Megtanította az embereket, hogyan lehet megtalálni és megmunkálni a drágaköveket, hogyan kell építkezni, tollmozaikot készíteni, figyelemmel kísérni a csillagok járását és kalendáriumokból kiszámítani az időt. Ekkor alakulnak ki Kecalkoatlnak, mint a papság pártfogójának funkciói: a mítosz szerint ő vezeti be az áldozati szertartásokat, a böjtöket és az imálat. A következő korszakban harcba szállt ellenlábasával, Teszkatlipokával. Teszkatlipoka megkörnyékezi az öreg Kecalkoatlt, aki megszegi saját tilalmait. Inni kezd és paráználkodik a húgával. Alattvalóit, a toltékokat sorra érik a csapások, amelynek okozója Teszkatlipoka. Kecalkoatl bűnbánatában elhagyta Tulát és keletre megy. Tulában elszenvedet veresége után kígyókból font tutajon távozik egy tengeren túli keleti országba, Tlilan-Tlapallanba és megígéri, hogy bizonyos idő elteltével visszatér az óceánon túlról. Ezért amikor a szakállas spanyol kokvisztádorok kiszálltak Mexikó keleti partjain a Kecalkoatlnak szentelt esztendőben, az aztékok a visszatérő Kecalkoatlnak vélték Cortez spanyol hódító vezért. Kecalkoatl az ábrázolásokon szakállas férfi, óriási ajkakkal megformált álarcban vagy tollas kígyó. A kéziratokban és a plasztikus alkotásokon óriási számban maradtak fenn ábrázolásai. Kultuszát az aztékok a huaztékokoktól vették át, ezért azték kéziratokban gyakran rajzolták őt huazték viseletben: csúcsos jaguárprém süveg, ugyancsak jaguárprém ágyékkötő, nagy kagyló formájú mell-lemez, tolldísz quetzal-tollakból. Főtemploma Cholulában (Mexikó) állt. Neve Tula (Hidalgo állam, Mexikó) uralkodói pap rendjének hivatalos címévé vált.
Kecalkoatlhoz kapcsolható Kukulkan ("quetzal-madár tollaival borított kígyó", "Tollaskígyó"), aki az egyik főisten a maja mitológiában. A spanyol hódítás korára (16. sz.) alakjában kétféle legenda olvadt össze. Egyik hőse történelmi személy, a toltékok (akik a 10. században törtek be a Yucatán-félszigetre) hadvezére, aki Kecalkoatl megszemélyesülésének mondta magát. Másrészt tartalmazza a Kecalkoatlra vonatkozó tolték mitológia képzeteket és a hozzájuk kapcsolódó kultuszokat, középpontjukban a felhőkígyókhoz kapcsolódó esőkultusszal. A kései maják e sziknetikus folyamatok eredményeképpen Kukulkanban a szél istenét, az esőt adó, a Vénusz-bolygó istenét, több uralkodó dinasztia ás nagyváros megalapítóját tisztelték benne. Egyebek között Mayapan városában a Kokom-dinasztia patrónusának tartotta. Kecalkoatllal rokonságba hozható a kicse indiánok által tisztelt Kukumac is, akinek állandó jelzői a "tenger szíve" és a "tó szíve", A Popol Vuh című kicse eposzban fontos szerep jut Kukumacnak a világ és az ember teremtésében.

Vissza a bolygóhoz