Interjú - Brad Wright
2007.11.25 - Sokaris

A két készülő Csillagkapu filmmel és Atlantisz ötödik évadával a Csillagkapu franchise jövője most ugyanolyan biztosítottnak tűnik, mint korábban is volt. A Csillagkapu és a Csillagkapu: Atlantisz producere, Brad Wright leült, hogy a franchise-t érintő legfrissebb hírekről beszélgessen a GateWorld-del.

Figyelem: az alábbi interjú spoiler-eket is tartalmaz!

Brad az interjúban kitér a DVR [digitális video rögzítő] technológia sorozatra gyakorolt hatására, az Atlantisz negyedik évadával kapcsolatos élményeire és arra is, hogy Joe és Paul ötletei miként elevenednek majd meg vizuális effektek formájában a jövőre érkező Stargate: Continuum-ban!

GateWorld (GW): Nemrég vált hivatalossá a hír, miszerint Atlantiszból valóban rendeltek ötödik évadot. Ezzel kapcsolatban a rajongók világszerte nagy megnyugvásuknak adtak hangot. Milyen érzések kavarogtak Önökben a megújítással kapcsolatban?
Brad Wright (BW): Terveztem és számítottam is rá, hogy az Atlantisz belevághat egy ötödik évadba, de ezt természetesen nem tudhattuk biztosra. A mostanában mért rating-ek alapján nagyon nehéz eldönteni a hálózatoknak, hogy melyek az igazi nézettséget leghűebb módon tükröző adatok – mindezt a DVR-nak betudhatóan. A DVR igazi kihívás a hagyományos televíziózás számára, főképp a reklámbevételek terén.

A csökkenő nézettségi adatok mögött, melyeket a televíziózás minden területén mérnek, valójában nincs ténylegesen csökkenő nézettség. Ez csak annak az eredménye, hogy Kanadában egyre többen használnak TVR-t – az USA-ban hívják ugyanezt DVR-nak –, akik aztán akkor nézik meg új epizódokat, amikor idejük és kedvük van hozzá. Ránk nézve szerencsés, hogy – a SCI FI szerint – amellett, hogy az Atlantisz az egyik leginkább DVR-nak kitett sorozat az emberek hajlamosak time-shift-eléssel is nézni és így a reklámokat is megtekinteni, ami tovább erősítette a sorozat megújításának esélyeit.

GW: Tehát nem ugorják át a reklámokat.
BW: Igen, pontosan.

GW: A Csillagkapu is elég erősen ki van téve a modern technológia jelentette kockázatnak. Ön szerint ez nehezíteni vagy esetleg segíteni fogja a franchise-t?
BW: Az egész televíziózásnak valahogy megoldást kell találnia a DVR jelentette kihívásra. Addig, amíg megmarad a nézőközönségünk magja, akik ugyan rögzítik azt – bármilyen módon is teszik –, de kitartanak a sorozat mellett, számomra lényegtelen a dolog.

Mostanában többször nézek régi sci-fi klasszikusokat. Egyik este a „Forbidden Planet” volt műsoron. Ki ne akarna egy este nyugodtan leülni és megnézni ezt a klasszikust?! Érti mire célzok? A régi Star Trek epizódokat is szívesen nézem. Habár Sulu három karral irányítja az egész hajót, az egész mégis olyan hangulatos. Mindez a sci-fi-ban rejlő sajátos hangulat miatt. Ahogy az ügynököm mondaná: az ilyesmi mindig „zöld utat kap”, azaz örök klasszikus marad.

Ahogy Robert gyakran mondja: a Csillagkapu és az Atlantisz hatását nem azzal tudjuk a legjobban mérni, hogy milyen nézettségi adatokat produkál a jelenben, hanem hogy 20 év múlva hogyan fognak rá tekinteni.

GW: Igaz. Az egyik nap újra belenéztem a „2010”-be. Ez és a hasonló epizódok már 6-7 évesek és még ma is ugyanúgy aktuálisak és hangulatosak, mint amikor elkészítették őket.
BW: Fura dolog pont a „2010”-et említeni, hiszen három éven belül 2010-et fogunk írni és sehol sem lesznek az idegenek!

GW: Most hogy már Joe és Paul is bebizonyították, hogy megállják helyüket rendezőkként, már nagyon rutinosan rendezik saját epizódjaikat. Ezzel több ideje jut egy kis kikapcsolódásra?
BW: Igen, hogyne! De kiemelném, hogy korábban is sok saját epizód munkálataiért voltak már ők felelősek. Most már egyszerűen nem csak a saját maguk készítette epizódokért, de az egészért is felelnek. Az utóbbi hét évben több saját epizódon dolgoztak, amihez nekem vagy Robert-nek kevés kiigazítást kellett tennünk. Az epizódok írási munkálataiból is szerepet vállaltak, ami fontos, ha az ember úgy akarja saját epizódját megrendezni, hogy a legalapvetőbb változtatási lehetőségekkel is tisztában legyen.

Ennek már éppen ideje volt! Minden értelemben készen álltak már erre a nagy feladatra és én boldogan engedtem át a helyem nekik, hogy jobban érvényesülni tudjanak. Nem is olyan rég volt egy konferenciahívásunk a csatornától és a stúdiótól, felkeltem hát hogy kimenjek és annak ellenére, hogy én szoktam kimenni a telefonhoz, mindenki más is felkelt és elindult a szobából kifelé!

Mivel lényegében Robert vette át a Csillagkapu anyasorozatát, megtanultam bízni mások munkájában és igaz, hogy néha az ember szívja a fogát egy kicsit bizonyos helyzetekben, de alapvetően tudom, hogy a sorozat nagyon jó kezekben van.

GW: Hogyan viszonyul azokhoz a döntésekhez, amelyek a Csillagkapu: Atlantisz negyedik évadának történetét érintik? Van bármi, amivel esetleg nem ért egyet?
BW: Szeretem nézni az epizódokat és felfigyelni dolgokra, hogy „Wow, ezt tényleg milyen jól sikerült összehozni”. „Habár ez nem feltétlenül olyan, mint ahogy én készítettem volna… érti mire célzok”? Amikor a kezemben volt a forgatókönyv, megváltoztathattam volna saját szájízem szerint ezt és azt, de nem tettem. Nem éltem az ilyen lehetőségekkel. A forgatókönyvek ilyen formájukban mentek át egészen a gyártásig, így az egész más színezetet kap ahhoz képest, ahogy akkor alakult volna, ha én írom.

Mindig el vagyok ragadtatva, amikor meglátom az epizódokban, hogy „ez nem feltétlenül az a nézet, ahogy én felvettem volna, de bizonyos szemszögből nézve még jobb is annál!”. Én ezt szeretem igazán a televíziózásban! Hallasz valamit egy rendezőtől vagy egy másik írótól, ami lényegében ugyanaz, ami a te eredeti ötleted is volt, azonban valahogy mégis más, jobb annál. A döntés a te kezedben van, hogy megváltoztatod vagy hagyod, hogy egy új eredmény szülessen belőle. Ez a legszórakoztatóbb az egészben, a munkánkban. Ha pedig ez nem tetszik, akkor még mindig el lehet menni regényt vagy novellát írni.

GW: Biztosan nagy megelégedés lehet látni, hogy a felcseperedett gyermekek egyre nagyobb szerepet vállalnak a döntéshozatalban, ami végül olyan irányokban viszi el a dolgokat, ami a saját eredeti tervünkben akár benne se volt.
BW: Nos, hogy is tervezhetne meg valaki előre 300 órányi televíziós produkciót? Ez sokkal nagyobb kihívás annál, mint amit bárki előre meg tudna tervezni. John Smith-szel minden év végén összeülünk. Mindketten afféle apáskodó típusok vagyunk. Szeretem látni ahogy az emberek felnőnek és fejlődnek. Szeretem látni, hogy valaki íróként kezdi vagy hogy például másodrendezőből rendező lesz vagy ahogy színészként épül tovább. Különösen, hogy olyan közösség a miénk, mely nagy hangsúlyt helyez a belső viszonyokra, sok lehetőséget kíván adni a belső embereknek, ami megadja nekik a fejlődés lehetőségét. Azt hiszem ez ugyanúgy hálás dolog, amint ha valaki valamit önmaga állít össze és végül láthatja azt működés közben.

GW: Mit gondol, Amanda és Jewel ettől az évtől kezdve hogyan járulnak hozzá a karakterközpontú- és a főbb történeti szálakhoz?
BW: Nos, Amanda egy nagyon tehetséges színésznő és minden egyes jelenethez hozzáadja a belőle áradó profizmust. Ezen felül egyben gazdag, sokszínű karakter is, aki mögött ott van tíz évnyi Csillagkapu, tíz évnyi tapasztalat. Pontosan úgy csinálja a dolgát, ahogy én azt elképzeltem. Tovább gazdagítja a sorozatot.

Jewel egy nagyon kellemes meglepetés, már korábban is gyakrabban dolgozattunk volna vele. Nagyon erős színésznő, de karaktere révén némi sérülékenységet is visz a sorozatba. Ilyesmi eddig nem igazán jelent meg a Csillagkapuban. Ettől lesznek kiegyenlítettek a sorozatban megjelenő erősségek és gyengeségek.

Van néhány olyan jelenet az idei felhozatalban, ahol Jewel karaktere ijedtnek és gyengének hat. Nagyon tetszettek ezek a jelenetek! Ez a sorozatba olyan új elemet visz, ami az egészet gazdagabbá teszi. A karaktere egyre erősebbé válik, amint egyre jobban hozzászokik az őt körülvevő környezethez. Jewel okos és a jövőben is sok esetben fog hasonló sebezhető döntéseket hozni.

GW: Érdekes karakter, legfőképp Jason karakterével kontrasztba állítva. Ha együtt szerepelnek egy jelenetben, az olyan, mintha Yin és Yang jelenne meg a képernyőn.
BW: Igen! Ennek ellenére megvan kettejük között az összhang. Jason is egyre többet fejlődött és a karaktere egyre érdekesebbé válik, amit szintén nagy öröm volt figyelemmel kísérni.

GW: Igen, azt hiszem ezt a változást Martin Gero elég hatásosan megragadta a „First Strike”-ban. Az egyik jelenetben Ronon azt mondja, hogy „tanulnom kellene némi tudományt – nem vagyok valami hasznos az ehhez hasonló helyzetekben”. Nagy öröm, hogy ebben az évben Ronon és Teyla karakterei sokat fejlődnek majd és sokkal inkább az előtérben mozognak majd, mint tették azt korábban.

Most már bizonyos, hogy a negyedik évad cliffhanger-rel zárul majd. Mit tud mondani erről? Nem tudunk eddig sokat a „The Last Man”-ről.
BW: Nagyszerű az alaptörténet, találékony ötleten nyugszik. A történet Sheppard-öt egy igen érdekes helyzetbe állítja. McKay-nek is fontos szerep jut a történetben, habár ő nem igazán az a McKay, ahogy mi őt a sorozatból ismerjük. Nem akarok túl sok mindent elárulni, de az biztos, hogy nagyszerű epizód lesz, tökéletes évadzáró. Hála istennek, hogy nem egyben a sorozat lezárása!

GW: Igen! Tehát ez a történet visz majd minket tovább az ötödik évadba is?
BW: Igen, valódi cliffhanger lesz.

GW: Folyt már valamiféle egyezkedés Amanda-val a következő évre vonatkozóan? Ön szerint részt szeretne vállalni a második Atlantiszos évadában is?
BW: Nagyon remélem, hogy igen. Nem akarok jóslatokba bonyolódni, de tudom, hogy elég elkötelezett a csillagkapu franchise mellett, tudom hogy mennyit adott neki a sorozat és hogy ő mennyi tett értünk. Nem tudok több biztosat mondani, de szerintem közös nevezőre fogunk jutni, hogy továbbra is a franchise részese legyen az ötödik évadban.

GW: Tervbe van véve, hogy az ötödik évadban egy-két új író is bemutatkozzon majd?
BW: Talán. Azt hiszem teszünk majd pár próbát a szabadúszók körében, de a saját írógárdánk elég jól működik és meglehetősen erős. Robert és én jelenleg a harmadik sorozaton dolgozunk. Ez persze nem a közeljövőben várható majd, de már dolgozunk rajta és egy ponton majd eljön az a pillanat is, amikor több íróra is szükségünk lesz!

Van abban valami különleges, amikor az összes jelenlévő író tudja, hogy a történet alapján hová is jutottunk el az elmúlt idők folyamán. Még sohasem éreztem azt – éppen a közelmúltban töltöttünk együtt néhány napot a srácokkal és ötleteltünk az ötödik évadon –, hogy körbenézek a teremben és azt látom, hogy kifogytunk volna az ötletekből.

Bizonyos szempontból ez afféle kisebb szövetség az írók és a gárdánk felé és maga a franchise irányába is. A csapat úgy működik, mint egy igazi történetmesélő csapat, akikben még hosszú ideig van szufla, hogy ne merüljenek ki.

GW: Az egyik szembetűnő dolog az idei évben, hogy különleges hangulata van a körbeszövő sötét hangulattal. Ez annyira különböző az eddigiektől, mégis nagyon jó!
BW: Az egész sorozat baljósan, borúsan kezdődött. Az indulástól kezdve egy igen komor és sötét évadzáró felé közeledtünk. Az első évad végén nem is állnak jól a dolgok történeti szempontból. De ilyen helyzetekben nincs más választás, mint kivágni magad belőle és persze idővel újra ilyen helyzetekbe kerülni. Mostanság újra ilyen fázisba értünk, ahol az egészet áthatja a bizonytalanság és a veszély. Természetesen hasonló hangvételű az egész negyedik évad és az évadzáró is.

GW: Beszéljünk egy kicsit az alap Csillagkapu sorozatról! Kész van már bármelyik film első változata?
BW: Oh, abszolúte, már hónapok óta a végső fázishoz közelítenek. Robert már majdnem teljesen készen van a munkákkal. Ami azt illeti a „The Ark Of Truth” már a vizuális effektek utómunkálatainak utolsó fázisában jár. A zene már hozzá lett igazítva, nemrég hallgattam meg a zenei aláfestésből készült összeállítást, ami fantasztikus volt, mint Joel Goldsmith eddigi összes munkája!

A „Continuum” már csak arra vár, hogy vizuális effektekkel foglalkozó csapatunk el tudjon kezdeni dolgozni rajta, mert jelenleg az Atlantisz jeleneteivel és a természetesen a „The Ark Of Truth”-al annak elfoglalva. Tudván, hogy én filmemet hónapokkal Robert-é után adjuk majd csak ki azt mondtam, hogy „semmi baj, majd várunk”. Egy kicsit frusztráló a dolog, de ugyanakkor lehetséges, hogy még új vizuális effektek fognak belekerülni a végleges változatba.

GW: A költségvetés alapján ezt még megengedhetik maguknak?
BW: Nos, a kiadási dátum a kiadási dátum, a fő kérdés inkább az, hogy eddig a dátumig mennyi fér bele, hogy a vizuális effektekkel mennyi pluszt tudnak még vele dolgozni. Ennyi az egész.

GW: A jelenlegi állapotok szerint mit gondol melyik film lesz nagyobb hatással a nézőkre?
BW: Nagyon különbözőek. Mindkettő nagyon különböző film lesz. Az egyik a fő történetszál befejezésével foglalkozik, amit mindenképpen meg kellett lépnünk. A film a fő történetet fejezi be, mindezt nagyban és gazdagon tálalva. A másik film sokkal inkább különálló alkotás. Bizonyos szemszögből nézve nosztalgikus.

A „Continuum” sokkal inkább a régi Csillagkapukra emlékeztet majd, ahogyan a sorozattal is egyre haladtunk előre a történetben. Lényegében egy régies hangulatú Csillagkapu történet, amit olyan nagyszabásúra készítünk, amilyenre csak lehet. Ezt az érzést nagyban az hozza vissza, hogy ebben a filmben Rick is szerepel majd, de az is közrejátszik, hogy alapvetően időutazásos történetről lesz szó. Épp ezért sok a sorozatból már ismert arcot és karaktert tudok visszahozni, akik jelenleg más körülmények között nem jelenhetnének meg újra.

GW: Az időutazásos történetek mindig nagyon hasznosak, mert afféle alternatív történetmesélésnek tekinthetők, hogy olyan dolgokat is bele tudjunk vinni a sorozatba, melyek nem történtek meg vagy nem történhettek meg. Ennek ellenére mindig ott van a félelem, hogy a végén – különösen, ha egy filmről van szó – az idővonal úgymond visszaáll alapállapotba, a CSK-1 nem fog emlékezni semmire sem. Lesz valami különbség ezen a téren a „Continuum”-ban?
BW: Igen! A „Continuum” történetének végére megváltoztatott idővonal körmönfontan lesz megoldva, de maradandó lesz. A film utolsó képkockáiban pont ezt illusztráljuk, meg fogjátok látni! Nagyon jól lett összerakva. Fontos észben tartani, hogy ebben az időutazásos történetben az teszi a történetet különbözővé más hasonló történetektől, hogy itt a szereplők emlékeznek majd a régi idővonalra!

GW: OK, tehát valahogyan elszakadnak tőle. Tehát akkor nem csupán egy alternatív CSK-1 kalandjait követhetjük majd nyomon, hanem valóban ez a mi valóságunkra is hat majd.
BW: Igen, ez teszi „Continuum”-ot különlegessé. Ezzel lehetőség nyílik olyan időutazásos történet megalkotására, amit mindig is el akartam készíteni. Ahogy a film és ahogy Ba’al terve kibontakozik, megpróbálunk majd visszajutni a Földre és ezen a ponton lesz biztosítva az én koncepcióm, azaz hogy a féregjáraton keresztül való utazással rájuk nem lesz hatással az idővonal változtatása.

GW: Legtöbbünket nagyon elkeserített, hogy a filmeket jóformán a következő év közepéig még nem láthatjuk, eléggé kitolták a megjelenési dátumot.
BW: Ez nem igaz. Márciusban és júliusban fognak megjelenni.

GW: A vizuális effektekkel való munkálatok miatt lesznek ezek a végső időpontok vagy valami másról van szó?
BW: A FOX-nak megvan a saját üzleti terve. Azt hiszem úgy 6 hónapba telik nekik, hogy miután mi átadjuk nekik a kész változatot, piacra vigyék azt. Nekünk pedig ugyancsak 6 hónapba telt, hogy a végső változatot el tudjunk nekik készíteni. Ezért egy teljes év van az egész munkában a piacra kerülésig. Igen, lényegében azért van, mert elég nagyszabású vizuális effekteket használunk. Ha nem lennének benne vizuális effektek, akkor nem kellene a zene illesztésével sem olyan sok időt eltöltenünk és már jó ideje készen lennénk az egésszel.

Több száz vizuális effekttel megtámogatott jelenet van mindkét filmben. Az egyik jelenetben F-15-ösök és Goa’uld halálsiklók szerepelnek az Antarktisz felett. Ez számít egy vizuális effektes jelenetnek! Van egy Atlanti-óceánt átszelő nagy hajónk is a filmben, ami szintén vizuális effektekkel lett megoldva. Mivel rengeteg van belőlük a filmben, ezért elég sok időt vesz igénybe, mire végleges formára tudjuk hozni az egészet.

De ahogy mondtam, nem rajtunk múlik az egész. A kiadási procedúrák is elég sok időt vesznek igénybe és nem is vagyok 100%-ig biztos benne, hogy léptünk be ebbe a fázisba. Nekem egyébként tetszenek a tervezett megjelenési dátumok. Okos döntés az elsőt márciusban, a másodikat pedig a Comic-Con környékén júliusban megjelentetni. Szerintem a nyár tökéletes a „Continuum” megjelentetése szempontjából, mert nagyon-nagyon szórakoztató film lesz!