Szinkrotronsugárzás
Írta: Nagy Róbert (Beatbull)

A szinkrotronsugárzást az óriási részecskegyorsítókban fedezték fel. Olyan elektronok adják le, melyek mágneses mezőben mozognak majdnem fénysebességgel.



Egy mágneses mezőben az elektronok nem tudnak egyenes vonal mentén kiterjedni, ugyanis a Lorentz-erő hat rájuk, mely során a mágneses vonalak köré széthúzott, spriális vagy csavaralakú mozgásra kényszerülnek. A mozgásuk irányába erősen összesűrített szinkrotronsugárzást bocsátanak ki kúp alakban. A sugárkúr nyílásszöge annál kisebb, minél nagyobb az elektron energiája és ezzel együtt a sebessége.

A kisugárzott energia nem hősugárzás, hanem felszabadult mozgási energia. A sugárzás spektruma állandó és polarizált, intenzitásmaximuma a cm és dm tartományban van, tehát rádióhullám. Ezáltal megkülönböztethető másféle, hősugárzástól. Ma már olyan sugárforrások is ismertek, melyek szinkrotronsugárzást a látható fény sőt röntgen- és gammasugárzás tartományában is kibocsátanak.