Minneapolisban, ahol Richard Dean Anderson született, a gyerekek előbb tanulnak meg korcsolyázni, mint járni. Eredetileg ő is sportolónak készült, de eltörte az egyik karját, majd rá egy hétre a másikat is. Így lett színész.

“Ma már jobban szeretek síelni – mondja Anderson -, de tinédzser koromban a hoki volt a mindenem. Ha sportról van szó, a mai napig elvesztem a fejem. A filmstábnak is van egy hokicsapata, de én amolyan feketebárány vagyok náluk, mert túl sokat verekszem.”

Fiatalon képtelen volt ellenállni a veszélynek, s tehervonatokról fel-le ugrálva kirándult a környező államokba. 17 évesen végül úgy érezte, számot kell vetnie az életével és komolyan elgondolkozni a jövőn. Nyeregbe pattant hát és kerékpáron járta be Kanadát és Alaszkát. A 7500 kilométeres túra végül meghozta lelke békéjét. “Életemben a leghasznosabb ezen az úton lehettem. Brit-Kolumbiában kempingeztem, amikor egyszer csak jött az erdész és kérdezte, volna-e kedvem erdőtüzet oltani. Persze, hogy volt. Két napig, pillanatnyi megállás nélkül harcoltunk a lángokkal. Amikor végre legyőztük a tüzet, hősnek érezhettem magam.”

Nagykorúságát utcai pantomimesként érte meg, majd átváltott a zsonglőrködésre. Az utcáról egy delfináriumba került, ahol szájából etetett egy óriás kardszárnyú delfint. “Egyszer a cet pár centivel csupán, de elvétette az ugrást. Úgy állon vágott, mint azelőtt soha senki.”

Kisebb színtársulatokkal már hosszabb ideje dolgozott, de első rendszeres tévészerepét 1976-ban kapta egy népszerű kórházsorozatban. Ezt további kisebb szerepek követték, majd 1985-ben jött a MacGyver. A világhírt hozó lehetőséget a rövidlátásának köszönheti. A meghallgatáson megkérdezte, nem baj-e ha felteszi a szemüvegét, és ez győzte meg a producereket, hogy Anderson az ideális MacGyver. A sorozat hőse ugyanis egy bárányszelídségű férfi, aki mindig a békés megoldást keresi.

Richard Dean Anderson nem tartja magát nagy színésznek. “Szinte kizárólag tévéfilmekben szerepeltem, megtanultam a mesterséget, és ma már saját produkciós irodám van, de nem érzem magam művésznek.”

Hobbija a síelés, a zeneszerzés és a festmények gyűjtése. Tavaly augusztus óta azonban új szenvedélye van, kislánya, Wylie Quinn Annarose. A 49 éves színész már régóta szeretett volna apa lenni, de mivel Hollywood egyik legrettegettebb nőcsábásza volt, ezen szándékát senki sem vette komolyan. Katarina Witt, Lara Flynn Boyle, Marlee Matlin, Teri Hatcher – hogy csak néhányat említsünk trófeái közül.

Három évvel ezelőtt azonban felbukkant életében Apryl Prose és minden megváltozott. “Sokáig azt gondoltam, Richard az a férfi, akivel soha nem járnék – mondja Apryl. – Nem szeretem azokat a pasasokat, akiknek negyvenes éveikben járva is csak pipik hajkurászásán jár az eszük. Aztán persze levett a lábamról. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, telefonon értesítettem Richardot. Azt gondoltam, majd kétségbeesik, ehelyett azt mondta: - Nyugodj meg, ez nagyszerű lesz.”

A telefonhívásra a férfi így emlékszik vissza: Csak pár perc múlva fogtam fel, mit hallottam, és bevallom őszintén, sírva fakadtam. Aztán bementem a városba és megvettem az összes szüléssel foglalkozó könyvet.” Anderson életében most először érzi tehernek a munkát. A harmadik éve sikerrel futó Csillagkapu című sorozat, melyben producerként is érintett, veszi el ideje java részét. Az eddig munkamániásnak ismert sztár mostanában igyekszik minél hamarabb letenni lantot. “Ha hazaérek, azonnal tisztába teszem a picit. Nem is tudom, hogy pelenkázni, cumiztatni vagy büfiztetni szeretem-e jobban. És ha megnő, jobb, ha vigyáznak az udvarlók, mert minden trükkjüket ismerem.

A kis Wylie még nincs egyéves, de buzgó apukájának köszönhetően már túl van első óriás műlesiklásán. A símániás papa hasára kötözött kenguruerszényben száguldott le a domboldalról, ezzel is bizonyítva, hogy csupán mert bébi van a családban, még nem kell lemondani a hagyományos évi síszünetről.