"Mostantól semmitől sem félek"
Maintenant plus ren ne me fait peur
NOUS DEUX, 1999. május.
Franck Ragaine
Richard Dean Anderson ma visszavette
a világűr igazságosztójának ruháját a Stargate SG-1 sorozatban. 49 évesen
ő azonban egy gyengéd és meghatott apa.
Richard Dean Anderson egy boldog ember!
A karrierje új lendületet vett és a magánélete is új fordulathoz érkezett.
Számos hódítás után a javíthatatlan szívtipró túllépett a múltján egy asszony
szerelméért. Ki a szerencsés kiválasztott? Apryl Prose, a korábbi stiliszta,
aki immár három éve a társa. A fiatal nő egy kislányt ajándékozott neki,
Wylie Quinn Annarose-t a múlt év augusztus 2-án. Vancouverben, Kanadában,
ahol a család a Stargate SG-1 forgatási munkálatainak idejére berendezkedett,
az élet azóta a gyerek körül forog.
Hogyan zajlik a Stargate SG-1 forgatása?
Nézzük ma: zuhog az eső és szél van. Külső
helyszínen forgatunk és ez egy olyan nap, mint a többi. A moziban ebből
csak a csillogás látszik. De van olyan oldala is, amiről kevesebbet beszélünk:
a hosszú órákig tartó munka sokszor nehéz körülmények között. Mivel társproducer
is vagyok, van benne plusz felelősségem. Ez azt jelenti, hogy egy kicsit
kevesebbet forgatok, mint a MacGyverben, mert most nem vagyok az egyetlen
hőse a történetnek. Például van hetente egyszer egy pihenőnapom, amit valóságos
luxusként élek meg!
Maga forgatja a veszélyes jeleneteket
továbbra is?
Nem, a MacGyver évei alatt jócskán elnyűttem
a bőrömet. Átvészeltem egy hátműtétet valamint kétszer operálták a térdemet,
azonkívül többször sérültem meg a kezemen és kiugrott a vállam. Tehát hagyom,
hogy a kaszkadőrök tegyék a dolgukat. És ráadásul akkor még fiatalabb is
voltam.
Voltak nehézségei a MacGyver karakterétől
való elszakadással?
Nem túlságosan. A producerekkel egyetértésben
elhatároztam, hogy leállok a sorozattal, mert a forgatókönyvek egyre kevésbé
voltak érdekesek. Azonkívül egy kis szabadságra vágytam, sokat utaztam
ezidőtájt, például Franciaországban. Amikor viszont kezdtem volna kiábrándulni,
lehetőséget kaptam, hogy MacGyvertől teljesen eltérő szerepeket játsszak,
sötét alakokat, például pszichopatát is. Aztán egy nap jött az ajánlat,
hogy játsszak a Stargate SG-1-ben.
Az első gyerek születése felborította
az életét?
Barátaink mondták, hogy egy gyerek születése
eléggé megzavarja a megszokott életet. De egy gyerek olyan örömöt hoz,
hogy mindent elfeledtet. Amikor Apryl teherbe esett, nem féltem magamra
vállalni a felelősséget, kész voltam apa lenni. Amikor a gyermekem mellett
vagyok, minden pillanatát élvezem. Semmi nem riaszt vissza: pelenkát cserélni,
éjjel 3-kor felébredni, ha egyet tüsszent. Wylie a mi nagy boldogságunk.
Ott volt a születésénél?
Természetesen. Ez volt életem legfelkavaróbb
élménye. Annál is inkább, mert amikor Wylie született, két héttel később
a vártnál, nem sírt fel. Az orvosoknak kellett őt éleszteniük. Nagyon rosszul
viseltem ezt, de nekem akkor Aprylt kellett segítenem. Amikor végül a babánk
túl volt a veszélyen, igazából akkor omlottam össze. Sírtam, de megkönnyebbültem.
Hogyan választották a kislányuk nevét?
Apryl és én valami nem szokványos keresztnevet
akartunk. Abban az időben, amikor Apryl még Los Angelesben élt, naponta
felhívtam. A telefon hallgatóját a hasára tette és én tündérmeséket olvastam
fel a babánknak. Egyszer úgy találtuk, hogy Wylie, a főhősnő keresztneve,
remek lenne. Aztán hozzátettük a Quinnt. Ami meg az Annarose-t illeti,
ez egy vörös rózsa neve, amit nagyon szeretek. Nem félni kimutatni a bennünk
levő nőiességet, miközben férfiasak maradunk, ez egy olyan tulajdonság,
amit a társam nagyon becsül. Innen van az Annarose.
Szeretné gyarapítani a családját?
Apryl vágyik egy kisfiúra. Úgy gondolom,
lesz még több gyerekünk, de jelenleg szeretnénk kiélvezni a kis Wylie-t,
hisz még csak 10 hónapos. Azt hiszem, remek triót alkotunk és ez a boldogság
teljesen kielégít.