 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
4x22 Exodus (Exodus)
Írta:
| Joseph Mallozzi | | | Paul Mullie | |
Rendezte:
Kapcsolódó cikkek:
Goa'uldok a mitológiában
Epizódismertető
Előzmények
Az epizód legelején egy rövid összefoglalót láthattunk a 4.évad Crossroads, The Serpent's venom és Double Jeopardy címü részéből. Hajdanán Teal'c régi Jaffa szerelme felvette az SGCvel és a Tok'Rával a kapcsolatot, mert azt állította, hogy képes kommunikálni a Goa'uld lárvájával, akit Tanithnak hívtak. Elhitette, hogy szeretne a Tok'Rához csatlakozni. Gazdatestnek a fiatal Hebront választották, ám hamarosan tragikus baleset áldozata lett Shan'auc. Az SG-1 és a Tok'Ra tudta, hogy Tanith tette és hogy valójában áruló. A Tok'Ra Anise meggyőzte a Jaffát, hogy ne álljon bosszút kedvese gyilkosán, mert csak így sikerülhet a beépített kémen keresztül félrevezetniük információkkal a mesterét, Apophist. Az SG-1 legfőbb ellensége az utóbbi időben nagyon megerősödött, mert a Goa'uld Heru-ur elpusztításával és seregeinek beolvasztásával még erősebbé vált. Később a Juna nevü bolygón az SG-1-nek sikerült a robothasonmásaik segítségével megölni a Goa'uld Kronosst és Teal'c így bosszút állhatott apja gyilkosán. Az anyahajója pedig szinte sértetlenül került az SG-1 birtokába.
Egy Goa'uld anyahajó szállt egy kopár sivatagos bolygó felé, a Vorash felé. Tok'Rák sürgölődtek a szokásos hatszög alakú oszlopokból álló folyosókban.
- Mi történik? - kérdezte az egyik elágazáshoz érve Tanith.
- Egy anyahajó lépett be a légkörbe. - válaszolta a Tok'Ra Jalen, majd együtt mentek tovább.
- Azonnal evakuálnunk kell a bázist. - javasolta bizonytalanul a Goa'uld.
- Már vártuk őket. - nyugtatta meg a társa. A teleportgyűrűkön keresztül az SG-1 és Jacob Carter érkezett a bázisra.
- Üdv, srácok! - köszöntötte őket az ezredes. - Csak nem tilosban parkolunk?
Jacob, O'Neill és Teal'c a folyosón sétálva tárgyalták meg a történteket.
- Tanith nagyon meglepődött, amikor meglátott minket.
- Nem akartuk figyelmeztetni.
- Nem is sejti, hogy rajta vagytok?
- Rövidesen meglátjuk. - jött a sejtelmes válasz Jack kérdésére.
- Miről beszélsz?
- Köszönjük, hogy kölcsönadjátok nekünk az anyahajót...
- Nem én. Hammond. Parancsba adta, emlékszel? - emlékeztette Jacobot az ezredes.
- Mindegy, így már el tudjuk költöztetni a csillagkapunkat egy olyan bolygóra, amiről nem tud a Goa'uld. Így lehetőségünk nyílik egy állandó Tok'Ra bázis kiépítésére. Bármilyen hasznos is volt a Tanith által Apophisnak küldött információ, nem vihetjük magunkkal.
- Mi lesz a sorsa? - érdeklődött Teal'c.
- Van egy kis meglepetésünk a számára.
Ezekután befordultak egy őrök által védett tárgyalóterembe, ahol Tanith és a Tok'Ra Nagytanács várta őket.
- O'Neill ezredes, Teal'c, engedjék meg, hogy ismét a Vorashon üdvözöljem önöket. Per'sus tanácsos üdvözletét küldi.
- Szívesen.
- Meg kell hogy mondjam ezredes, felettébb érdekesnek találtam érkezésének módját. - váltott témát Tanith.
- Aha, nagyon jól megy a kicsike. Kicsit rozsdás, de van benne kakaó. - beszélt mellé O'Neill.
- Hogyan került a tulajdonába egy Goa'uld anyahajó? - kérdezte kétszínűen mosolyogva az áruló.
- Hát...tudod, cserekereskedelem útján. - vonta meg a vállát flegmán az ezredes.
- Hogyan?
- Kronosz nekünk adta a hajóját és cserébe megkapta amit érdemelt.
- Tényleg? Kronosz halott? - csodálkozott Tanith a számára új információn és nyugtalanná vált.
- Most hogy van egy anyahajónk, el tudjuk költöztetni az embereket és a csillagkaput és egy permanens, biztonságos bázist építhetünk ki.
- Nem értem. Miért nem volt tudomásom erről?
- A Tok'Ra nem kívánta Apophisszal megosztani ezt az információt. - folytatta Teal'c.
- Már a kezdetek óta tudunk róla, hogy kettős játékot játszol. Félrevezetted, és megölted Shan'auc-ot, a Jaffát. Hebron testébe költöztél, és egészen azóta kémkedsz. - leplezte le Selmak.
- Arra használtunk, hogy hamis információt juttassunk el Apophis-nak. Nagyon elégedetlen lesz, ha megtudja mi is történt valójában. - folytatta Teal'c, miközben Tanith lesütötte a szemét.
- Ez abszurdum. - tiltakozott és felállt higgadtan az asztaltól, hogy kisomfordálhasson, de ekkor aktivált zatokat szegeztek rá. Szeme sárgás fénnyel felvilágított és leállt fenyegetőzni halálos nyugodtsággal: - Soha nem fogtok elmenekülni! A Rendszerurak az ismert galaxis határáig üldöznek majd. - ezek után elvezették.
- Ez a pali egy két lábon járó közhely. - oldotta a feszültséget Jack és erre Jacob is elmosolyodott.
- Beszélni kívánok a fogollyal! - utasította Teal'c a két Tok'Ra őrt, akik közül az egyik a kezén lévő eszközön egy kapcsolót megnyomva inkativálta az erőfalat.
- Nem is tudtam, hogy vendégeket is fogadhatok. Milyen kedves, hogy meglátogatsz, Teal'c. - gúnyolodott a Goa'uld egy furcs zöldeskék asztalnál ülve, aminek a közepén egy kristály volt.
- Ittlétemet nem az együttérzés motiválta. Azért vagyok itt, hogy a Nagytanács ítéletét közöljem veled.
- Halál, gondolom.
- Kiűznek Hebronból, és itt hagynak a Vorashon. Ha szerencséd van, még azelőtt meghalsz, hogy Apophis rájönne: a Tok'Ra kihasznált. - mondta Teal'c pár lépés távolságból.
- Biztos vagyok abban, hogy legszívesebben puszta kézzel végeznél velem pont úgy, mint én Shan'aucal. - kötekedett Tanith, aki most először nézett a szemébe. Felállt az asztaltól és tovább gúnyolódott: - Te pontosan tudod, hogy milyen kielégítő érzés látni az áldozatod szemében a fájdalmat és a félelmet.
- Nagy örömödet lelted Shan'auc halálában, de tisztában kell lenned a következményekkel. - jelentette ki nyugodtan Teal'c, aki beszéd közben körbejárta gyűlölt ellenségét, aki végig hátat fordított neki. - Míg Apophist akaratodon kívül félrevezetted, a Tok'Ra szabadon mozoghatott a galaxisban és kiszabadíthatott számtalan fogságba esett ügynököt, hazahozhatta magára maradt embereit. Életek százait mentette meg az általad közvetített hamis információ. A Tok'Ra nagyon hálás neked, Tanith. Ha nem tudtak volna ily könnyen manipulálni, Apophis már régen elpusztíthatta volna a Tok'Rat.
- Ezzel csak egy kis haladékhoz jutottak. Előbb vagy utóbb a Tok'Ra-Tauri szövetség is felbomlik majd, mint oly sok másik.
- De nem neked köszönhetően. Végig fogom nézni a halálodat, mint ahogyan azt tettem oly sok más hamis isten esetében. Sokar, Seth, Hathor, Heru-ur, Kronosz. - sorolta a Jaffa.
- Biztos vagyok abban, hogy nemesebben haltak meg, mint Shan'auc. - ingerelte odafordulva Tanith. - Téged szólított, mint egy anyja után síró gyermek, míg én szépen lassan kioltottam élete gyertyáját.
- Azért provokálsz, hogy megöljelek, mert ezzel elkerülöd a szimbióta eltávolítását. Tudomásom szerint ez az eljárás igen fájdalmas. - súgta a Goa'uld fülébe Teal'c, majd elindult kifelé.
- Sokkal többet érek élve, mint holtan. - szólt utána, mire a Jaffa egy pillanatra visszafordult.
- A Tok'Ra nem így gondolja. És ezzel én is egyetértek. - erre már a Goa'uld sem mosolygott.
Eközben az ezredes és Jacob körbejárták a hajót, hogy a munkálatokat ellenőrizzék.
- Azt vigyék a kisebbik raktérbe. - utasította a Tok'Ra két társát, akik egy ládát cipeltek. - Kell a hely a csillagkapunak.
- Hé! Le ne verjék nekem a festéket! - szólt utánuk Jack. - Ugyanolyan állapotban akarom viszontlátni, mint ahogyan találtam.
- Tudjuk, Jack. Még mindig nem hiszem, hogy van értelme a jelenlétednek.
- Bocsesz. Nélkülem nem mentek sehová.
- Az én küldetésem a bázis áthelyezésének felügyelése. Mi is a tied?
- Védelmezni a Föld nagy, kövér, értékes zsákmányát. Legalább ezer tudós és mérnök várja nyálcsorgatva, hogy a kezük közé kerüljön.
- Tényleg azt hiszed, hogy ez annyira jó ötlet?
- Ne kezd, Jake!
- Emlékszel mi történt, amikor egy siklót átalakítottatok? - emlékeztette Jacob, amikor is neki kellett kimenekíteni őket.
- Igen, nagyon is.
- Na, ez a hajó annál sokkal bonyolultabb.
- Pontosan ezért adjuk kölcsön. Majd te elmagyarázol mindent!
- Tudod mire gondoltam. Szerintem hagyjátok nálunk. - javasolta a Tok'Ra.
- Azt várhatod.
- Én vagyok az Jack, Jacob! Nem Selmak! Fogalmad sincs milyen veszélyes lehet, ha ezzel játszol.
- Hé! Azért annyi eszünk csak volt, hogy ellopjuk és ez máris több annál, amit ugye "ti" csináltatok eddig.
- Mi nem ilyen módszerekkel dolgozunk.
- Hát, talán ideje lenne változtatni.
- A Tok'Ra már leglább 2,000 éve harcol.
- Ja, és hogy is volt? Hány Rendszerurat öltetek meg ennyi idő alatt?
- Ó persze, mennyivel jobb is a helyzet mióta folyamatosan nyírbáljátok a Goa'uldokat! Minden egyes esetben egy sokkal erősebb, harciasabb Goa'uld került elő. Sokkal nagyobb a zűrzavar, mint előtte. Apophis már olyan erős lett, hogy lassan már esélyünk sincs legyőzni őket.
- Mi legalább teszünk valamit.
- Mi is.
- Lehet, hogy a mi terveink hosszabb távra szólnak, de legalább nekünk van tervünk.
- Milyen tervről beszélsz?
- Aláaknázni a Goa'uld erejét, hagyni, hogy egymást marják, míg rá nem jövünk, hogyan számolhatunk le velük végleg.
- Folytasd!
- Hidd el, ezen dolgozunk, Jack.
Tanith a szabadulás reményében ravasz tervet talált ki. Közelment az erőfalhoz és beszélni kezdett az őreihez, akik persze elsőnek nem is figyeltek rá.
- Azt hiszitek, hogy megmentitek Hebront, a gazdatestet azzal, hogy eltávolítotok belőle? Nem engedem, hogy megöljetek! Hebron élete a kezemben van. Ha meghalok, ő is velem pusztul. - ezután lehunyta a szemét, majd elájult.
- A fogoly összesett. - jelentett az őr, mire egy magasabbrangú Tok'Ra vezető is érkezett. Nagyon aggódott, amikor látta görcsösen rángani Tanith testét.
- Kapcsolják ki az erőteret! Kapcsolják már ki! Nem hagyhatjuk, hogy megölje a gazdatestet!
- Már halott. - mondtda az őr miután leellenőrizte a nyakán a vérkeringést, ám ekkor váratlanul egy kéz szorította el a torkát.
Eközben a tanácsterembe az SG-1 és a Tok'Ra vezetők értekeztek, amikor Jacob berohant és tájékoztatta őket a fejleményekről. Tanith odakint megtalálta a homokban elrejtett alaposan becsomagolt kommuniációs gömbjét és jelzett Apophisnak, amiről a Tok'Ra is tudomást szerzett ügynökein keresztül. Teal'cék hiába keresték órákon át, nem bukkantak a nyomára. Az biztos volt, hogy nem ment el a csillagkapun keresztül, mert azt erős őrség védte, bár Jack ezek után már azt is megkérdőjelezte. A Tok'Rák végül lemondtak a fejvadászatról, mert megtutdák, hogy Apophis egy nagyobb sereggel a Vorash felé tart és kevesebb, mint egy nap múlva érkeznek. Végül Jack és két Tok'Ra a teleportgyűrűkön át visszatért a bázisra, ahol Daniel várta, míg Teal'c tovább kereste Tanithot. A tanácsteremben Sam az asztalra illesztett egy félgömböt és egy kis Tok'Ra komputeren dolgozott.
- Tanith nem tétlenkedett. Az egyik ügynökünk jelentette, hogy Apophis tudomást szerzett a pozíciónkról.
- Bepótolja az elvesztegetett hónapokat. - vélekedett dr.Jackson.
- Éppen egy flottát szed össze.
- Mikorra ér ide? - kérdezte Jack miközben leült.
- Egy napon belül. - válaszolta Jacob.
- Fel kell gyorsítanunk az evakuálás menetét. - javasolta Daniel.
- A kapun át kell küldenünk mindenkit.
- Nem arról volt szó, hogy a hajóval megyünk?
- Sammel együtt kidolgoztunk egy új tervet. Ha beválik, egycsapásra megszabadulunk Apophis flottájának nagy részétől.
Sam megnyomott pár ikont a gépen és ekkor a félgömb a levegőben holografikusan kirajzot egy csillagot.
- Ez a Vorash napja. A mag hőmérséklete 15 millió fok és elég hidrogén van benne, hogy még vagy 5 milliárd évig égjen.
- Na ne. - bólinott Jack a megszokott értetlenségével.
- Fel akarjuk robbantani. - jelentette ki Jacob.
- Hűha. - lepődött meg O'Neill.
- Ez egy kicsit...
- Ambíciózus. - mondta egyszerre Daniel és Jack.
- Minden napban nagyon kényes és finom egyensúlyban van a magban zajló fúzió, ami szét akarja robbantani és a tömegének gravitációja, ami pedig egy kis labdává akarja összepréselni. Ha megbolygatjuk ezt az egyensúlyt azzal, hogy a nap tömegének egy részét eltávolítjuk egy mesterséges szupernovát kapunk. A lökéshullám fénysebességgel fog terjedni. Percek alatt elpusztítja ezt a rendszert. - magyarázta Sam.
- És mégis hogyan akarjuk eltávolítani a nap tömegének egy részét? - vetette fel dr.Jackson.
- Hát, ez elég őrültségnek fog tűnni, de tárcsázzuk a P3W-451-et. Azt a bolygót, ahol a fekete lyukkal találkoztunk.
- Hűha.
- Valóban őrültségnek hangzik.
- Bizony. Az anyahajóval olyan közel visszük a naphoz a csillagkaput, ameddig csak lehet. Feltárcsázzuk a fekete lyukat, erőtérbe zárjuk a kaput, és kilökjük. A nap gravitációs mezeje magához vonzza, az erőtér megszűnik és a nap anyagát a fekete lyuk a csillagkapun át magához vonzza. A kapu nem fogja bírni sokáig, de szerintünk elég lesz az idő.
- Elnézést, de a P3W-451 csillagkapuját nem szívta magába az a fekete lyuk már jó régen? - kételkedett Daniel ismét.
- Nem feltétlenül. A bolygót minden bizonnyal darabokra szaggatta a fekete lyuk, de évekbe telhet, míg az anyag az eseményhorizonton keresztül átjut különösen ha figyelembe vesszük az időtorzulást.
- Mindegy, majd megtudjuk ha tárcsázunk. Ha nem tudunk kapcsolatot létesíteni, jön a B terv. Elhúzunk innen, de gyorsan.
- Hűha.
- Hadd gondoljam csak végig!
- Jack, nem te akartad, hogy változtassunk a stíluson? A tanács jóváhagyta a tervet. De ez a te hajód...te döntesz.
- Még töprengek...
- Uram, ez a naprendszer teljesen elhagyatott és sivár. Apophis flottája már úton van. Talán soha nem lesz ilyen lehetőségünk.
- OK. - egyezett bele végül az ezredes.
Daniel elment abba a helységbe, ahol Tanithot őrizték és ott találta meg Teal'cet az aazstal mellett ülve töprengeni.
- Teal'c! Már kerestelek. Megváltozott a terv.
- Tudomásom van Carter őrnagy terveiről.
- Tehát azt is tudod, hogy Tanith nem menekülhet. - próbálta megnyugtatni dr.Jackson, mert sejtette, hogy a keresés kudarce bántja a barátját.
- Az egész bolygó felrobban. Ha minden a terv szerint megy.
- Na, ne már, azt hiszed nem fog öszejönni?
- Megbízom Selmak és Carter őrnagy képességeiben.
- De?
- Már kétszer volt lehetőségem megbosszulni Shan'auc halálát. Kétszer hagytam Tanithot kicsúszni a kezeim közül. Cserben hagytam Shan'aucot.
- Ez nem igaz. Életben hagytad Tanithot, így a Tok'Ra felhasználhatta. Most pedig le tudjuk győzni Apophist és vele együtt a legnagyobb flottát, amit eddig láttunk.
- Hatalmas győzelem lesz.- reménykedett Teal'c.
- Így van.
- És mégis, tudván hogy mit tett Shan'auccal, nem cserélnéd el ezt a lehetőséget arra, hogy puszta kézzel szoríthatsd ki belőle az élet szikráját?
- Nos hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam rá, de ez nem azt jelenti, hogy akkor is megtenném, ha egy sokkal logikusabb lehetőségem is van. A jövőben nem leszek képes ennyire visszafogni magam.
Kronoss régi hajója távolodott a Vorashtől. Már csak az SG-1 és Jacob tartozkódott. Danielék megérkeztek az írányítóterembe.
- Az öszes Tok'Rat evakuáltuk, és csillagkapu is a raktérben van. Mehetünk.
- Oh! - örült O'Neill, ahogy felfedezte az emelvényen lévő régi görög trónszéket, majd vidáman belehuppant. - Anyósülés.
- Irány a nap! - mondta Jacob, aki a hajót felgyorsítva elindította a járművet. - A szenzorok szerint lassan megérkezik a flotta. Jelenlegi sebességgel 68 perc múlva itt lesznek.
- Az időzítésnek pontosnak kell lennie. A nap közelében a fénysebesség 5%-ára kell lassítanunk, hogy kiereszthessük a kaput. Így lesz időnk elmenekülni is.
- Apophis nem is fog tudni róla mi történik, igaz?
- A kaput nem fogják érzékelni. - váalszolta Jacob. - És azt sem fogják tudni, hogy a Vorasht elhagytuk, míg pályára nem állnak körülötte. De akkorra már túl késő lesz.
Sam és Jack eközben a raktárhoz sietett, hogy ott egy átlátszó fal mögül hajtsák végre a rájuk eső részt a tervből. Carter megnyomott egy panelon pár gombot
- Megérkeztünk. Lelassítok a fénysebesség 5 százalékára. - szólt nekik oda a vezérlőből az apja.
- A raktér gravitációs generátorai maximális energiával működnek. - válaszolta Sam. - Elkezdem a tárcsázást.
- Én készen állok. - jelzett vissza ismét a vezérlőből Jacob. Közben a raktártérben a két karral rögzített csillagkapun egymás után kódolódtak az ékjelek. Az eseményhorizont létrejött és nemsokára és rögtön el is kezdett körbe-körbe örvényleni.
- Működik. A P3W-451 kapuja még aktív. Erőtér bekapcsolva. - könyebült meg Sam, ahogy sikerült sárga erőfalla körbevenni.
- Valami nem stimmel? - kérdezte Jack, aki érezte rajta az idegességet.
- Minden oké. Csak ez az első alkalom, hogy felrobbantok egy csillagot.
- Hát, azt mondják, mindig az első a legnehezebb.
- Raktár ajtók kinyílnak. Kieresztem a kaput.
A csillagkaput a harmadik és negyedik ékzárnál rögzítő karokat kikapcsolták és hagyták, hogy a megnyitott kapu szépen kisodródjon a hajó rakteréből. Alulra és felülre kis rakétát szereltek, amivel tudták az írányáét befolyásolni. A kapu végül pörögve elindult a naprendszer középpontja felé.
A csapat már éppen elment volna a hajóval, amikor váratlanul az űrből elkeudte őket bombázni egy kisebb méretű eddig láthatatlan jármű. A Hatak többször megremegett, de komoly kár nem keletkezett benne. Jacob Teal'cet a trónszék előtt a padlóba ágyazott fegyverpult irányítására rendelte. A Jaffa többször rálőtt a szenzorok alapján azonosított al-kesh típusú bombázóhajóra. Nem értettek, hogy került ide. Mire azonban sikerült találatot bevinni nekik, addigra a saját hajójuk is jócskán megsérült. A hiperhajtómű és a taktikai képernyő sem működött. Már várták, hogy az al-kesh folytatni fogja a tüzelést, ám nem tette. Ebőll arra következtettek, hogy megsérülhetett. Ekkor egy új ötlete támadt Jacknek, hogy vadásszák le a hajó siklóival az ellenséget, mert az az egész napfelrobbantós tervüket veszélyeztetheti. Az idejük egyébként is vészesen fogyni kezdett. Ennek ellenére Teal'cék mégis megpróbálták a siklóval befejezni a légicsatát, bár nem bíztatta semmivel se Jacket:
- Az al-kesh mind méretben, mind fegyverzetben előnyt élvez velünk szemben.
- Van még valami jó híred?
- Manőverező képességeink azonban jobbak.
- Jó. Nézd csak, ott van a kicsike! - örvendezett az ezredes, amikor az űrben a mozdulatlan hajót meglátta.
- Jacobnak igaza volt. A hajó valóban megsérült.
- Na akkor ideje megszabadítanunk a szenvedéseitől. Energiát a fegyverekre! - mondta Jack, mire az al-kesh elindult. - Mi a fene?
- Ezek szerint megjavították a hajtóműveket.
- Jack, mi történik? - kérdezték a vezérlőből.
- Menekülnek.
- Hadd menjenek!
- O'Neill, a hajó a Vorash felszínére tart.
- Ööö, Teal'c?
- Nem engedhetjük, hogy Tanith elmeneküljön.
- Teal'c azt hiszi, hogy a hajó éppen Tanithért megy. - szólt vissza Jacobéknak az ezredes.
- Van benne valami, Jack. Várható volt, hogy lesz egy hajó a közelében. Ezért ért ide ilyen hamar.
- Hát, mi meg éppen üldözzük. Ez a Jaffa bosszú mizéria folytatódik. - mondta Jack ismét Teal'c kitartására.
- Uram, egy óránál nincs több ideje! - aggódott Sam.
- Carter, nyugi. Simán visszaérünk. Igaz, Teal'c? Simán visszaérünk. Haver ? Haver??? - ismételte meg, de a Jaffát nagyon lekötötte a sikló írányítása és a bosszúhadjárat. Jack csalódott is volt e fanatikusság láttán. - Istenem. - csóválta meg a fejét.
Sam és Jacob rábízták Danielre a peltakot, az írányítópultot, aki azt se tudta mit szóljon, majd ők ketten elindultak a sérült hiperhajtóművet megjavítani. Teal'c és Jack befogta az ellenséges járművet a Vorash légkörébe hatoláskor, aki viszont szintén tüzet nyitott rájuk. Végül sikerült a sikóhoz képest nagyobb méretű jármávet kilőni, amin a sivatagban várakozó Tanith nagyon nem meglepődött. Az ezredes siklója azonban szintén megsérült és Danielnek vészjeleket leadva ők is lezuhantak. Samék rendbehozták a fegyvereket és a pajzsot és visszasiettek Danielhez. A hiperhatóművet másodlagos rendszerre kellett átszerelni, amivel egyelőre még nem voltak készen. Úgy döntöttek, hogy értük mennek. Samre bízták a javítási munkákat, míg Jacob vezetett és onnan irányította. A Vorashon Jack és Teal'c próbálta behatárolni a helyzetüket a landolás alapján.
- A cirkáló itt akarta felvenni Tanithot, nem lehetünk messze a bázistól.
- Ha odaérünk, Carter őrnagy és Dr. Jackson fel tudnak sugározni minket.
- Feltételezed, hogy ők feltételezik, hogy életben vagyunk. Talán csak nem fogadni akarsz, O'Neill?
- Melyik részére? Azt hiszem erre kell mennünk. Esküszöm a büdös életben nem segítek senkinek költözni.
Daniel a vezérlőben sárga villogó jelzéseket kapott, amik a veszélyre figyelmeztették. Jacob a nap mögé repülve elrejtette a hajót, mert Apophis a vártnál korábban érkezett. Öt Hatak típusú hajó kísért egy óriási méretű anyahajót. Ráadásul támadó pozícióba álltak a bolygó körül. Rájöttek, hogy valószínüleg az al-kesh figyelmeztette. A visszavonulás nem tetszett igazán Danielnek, de kénytelen volt belátni, hogy egyébként szétlőnék őket. Jacob megnyugtatta, hogy nem kívánja Jackéket otthagyni, csak most időt kell nyernie.
- Ó, ez nem volt valami túl jó ötlet. Mondtam, emlékszel? Mondtam neki: "Tábornok, ez szerintem nem egy túl jó ötlet",
- Emlékszem, O'Neill.
- Azt is mondtam neki, hogy "Hadd szerezzenek maguknak egy hajót!" Ők sem osztanak meg velünk semmit.
- Emlékszem.
- Így van, pontosan ezt mondtam.
- Mennyi időnk van még a nap robbanásáig?
- Hogy? Oh. 45 perc.
- Legalább Tanith nem menekült el.
- Igen. Legalább ezt elértük.
Nem túl messze a teleportgyűrűk segítségével két vörös ruhás Jaffa érkezett a vorashre, akik Apophis nevében üdvözölték Tanithot. A Goa'uld azonban most még így nem akart a mestere elé lépni. Azt mondta nekik, hogy ajándékot szeretne vinni nekik. A két őrnek váratlanul sikerült botfegyverekkel rálőnniük Teal'cre, aki a hátlövéstől látszólag holtan rogyott össze. Jacknek bár sikerült végezni a támadokkal, kénytelen volt tehetetlenül végignézni, ahogy a Goa'uld Tanith a teleportgyűrűk segítségével magával vitte a Jaffa testét. Többször rálőtt és ettől több helyen megsérült Tanith. Lord Apophis már a trónteremben izgatottan várta kémjét.
- Megsebesültél. - mondta megvetően a mellkas sebet látva.
- Semmi bajom.
- Hol van a Tok'Ra? - kérdezte bosszúsan Apophis.
- A hajójukat megkíséreltük megállítani, de sikertelenül. Egy olyan ajándékot hoztam, ami kárpótol ezért. - mondta Tanith, hogy kimagyarázza magát. Két Jaffa Teal'cet behúzta és Apophis elé a földre ejtette. - A shol'vát.
- Megfelelően cselekedtél. - mosolyodott el a Goa'uld.
Jacobék kitalálták, hogy úgy csalják el Apophist Vorash környékéről, hogy távírányítással kiengedik az összes halálsiklót. A trükk bevált, mert Apophis flottája követték és körbevették a járműveket. Eltávolodtak a bolygótól és így Samék nyugaodtan a közelébe mehettek. Jacket sikerült is felteleportálniuk a hajóra. Eközben Apophisék rájöttek, hogy az egész csak egy elterelés volt, mert a siklókban nme volt legénység. Ekkora azonban igazolódtak Sam számításai és a nap elkezdett szupernovaként felrobbani. Egymás után olvadtak bele a napba a Hatak típusú anyahajók. Az SG-1-nek az utolós pillanatban sikerült aktiválni a hiperhajtóművet. Távolodás közben azonban a hajó megremegett.
- Mi történt?
- Elkapott minket a robbanás szele! Letértünk az előre megadott útvonalról!
- Uram. Hol van Teal'c?
- Nem vagyok benne biztos. Azt hiszem meghalt. - mondta szomorúan Jack Carternek.
- Ha Apophis elkapta...
- Nos, vissza kell mennünk érte.
- Hát Sam, ez azt hiszem nem fog sikerülni. A navigációs komputer egy csillagképet sem ismer fel. De a letapogatás adatai szerint legalább 4 millió fényévnyit utaztunk.
- Az lehetetlen. - mondta kételkedve Sam az apjának.
- Már nem is a saját galaxisunkban vagyunk. A robbanás hatással volt a hipertéri ablakra.
- Egy pillanat. Nem tudunk visszamenni?
- Fogalmam sincs. Ez a hajó normális esetben nem képes ilyen sebességre. De egy pár másodperc alatt ideértünk. Jelenlegi helyzetünket és a maximális sebességet figyelembe véve legalább 125 év, mire hazajutunk. A szenzorokon egy másik hajót látok. - ebben a pillanatban a hipertérből megérkezett a legnagyob csatahajó és megdöbbenve vették tudomásul, hogy ki az: - Apophis.
Folytatása következik ?
A leírás Varga Attila feliratfordításának felhasználásával készült.
 Kapcsolódó fórumtéma
Fórum: Epizódok - 1. évad
Fórum: Epizódok - 2. évad
Fórum: Epizódok - 3. évad
Fórum: Epizódok - 4. évad
Fórum: Epizódok - 5. évad
Fórum: Epizódok - 6. évad
Fórum: Epizódok - 7. évad
Fórum: Epizódok - 8. évad
|
 |
|
|
|
|
|
|
| |
.jpg){kind=small}
