Amint átérnek a féregjáraton ismét az indítócsarnokban találják magukat, azonban hirtelen eltűnik a csillagkapu és a csarnok is némileg átalakul és egy rakétát látnak a fejük fölött. Egy hangszóróból azt hallják, hogy hajtómű próbaindítás 20 másodperc múlva. Próbálják jelezni, hogy ott vannak, nem sok sikerrel, szerencsére Teal'c a zat pisztollyal működésképtelenné teszi a rakétát. Rövidesen katonák jönnek és elfogják őket, Sam figyelmezteti a többieket, hogy ne válaszoljanak a kérdésekre.

A SG-1 fegyvereit és felszerelését összegyűjtötték és előkészítik elszállításra, eközben az egyik tiszt észreveszi a Carter zsebében lévő papírt és elolvassa. A következő üzenet áll a papíron: "George! Segíts nekik. Aug. 10. 10.15 és aug. 11. 18.03"

Eközben a zárkában Sam elmondja a többieknek az elméletét arról, hogy mi is történt velük. Eszerint visszamentek az időben vagy 30 évet. Egy-két másodpercig egyszerre léteztek mindkét idősíkban, ezért tűnhetett el olyan furcsán a csillagkapu.

Daniel nagyon fellelkesíti a dolog, ha ezt meg tudnák ismételni, akkor meglátogathatnák az ősi Babilont, megnézhetnék hogyan épült a kínai Nagy Fal. Teal'c felveti, hogy így meg lehetne akadályozni a történelem szörnyűségeit. De Sam azt mondja, hogy ezt nem tehetik meg a "nagyapa paradoxon" miatt. Ha valaki visszamegy 50 évet és megöli a nagyapját, akkor az apja sohasem születik meg. Így ha megváltoztatják a múltat, akkor talán alapjaiban változtatják meg azt a mai világot is, amit ismernek. Meg kell próbálniuk a lehető legkevesebb kárt okozni, meg kell semmisíteni a technikai eszközöket, és nem árulhatják el senkinek, hogy kik ők és honnan jönnek.

O'Neillt elviszik kihallgatásra, ráadásul orosz kémeknek nézik őket, mert Daniel oroszul válaszol az oroszul feltett kérdésre. O'Neill először James T. Kirk-ként, majd a "keresztkérdések" hatására Luke Skywalkerként mutatkozik be, de semmi mást nem árul el.

Elszállítják őket, nincs sok idejük, hogy megszökjenek és utána feltűnés nélkül leéljék az életüket. Más megoldás nem jut Sam eszébe. Viszont ha ott maradnak, akkor egy idő után Teal'c szimbiótája felnő és átveszi az irányítást.

Szerencséjükre az autó defektet kap, mint kiderül az egyik kísérőjük intézte így, aki nem más mint a fiatal Hammond, aki Sam üzenetét is megtalálta. Tudni akarja hogyan került hozzájuk az a levél az ő kézírásával. Sam elmondja, hogy Hammond tábornoktól kapta. A fiatal Hammond hajlandó is segíteni, de tudni akarja miért tegye ezt. Erre csak azt a magyarázatot adhatják, hogy ő maga akarja majd így úgy 30 év múlva. Hammond először hitetlen, de Jack olyan részleteket tud az életéről, ami végül meggyőzi.

Ártalmatlanná kell tenniük a sofőrt és a másik kísérőt is. Hammond előrelátóan elrejtett a furgonban egy zat pisztolyt és így azzal kiütik a kísérőket. A többi felszerelést a másik furgon szállítja, ők is megállnak, mihelyst meglátják a földön fekvő alakokat, és Jack őket is kiüti a zat pisztollyal. Ezt követően a ládából kiveszik a GDO-t, majd a többi dolgot eltüntetik. Kölcsönveszik Hammondtól a nála lévő pénzt, és emlékeztetik, hogy mindezt titokban kell tartania. Végül, hogy elkerülhesse a hadbíróságot, őt is lelövik egyszer a zat pisztollyal.

Daniel: "Szóval mi a terv?"
O'Neill: "Irány a csillagkapu."
Daniel: "Irány a csillagkapu? Ez egy terv?"
O'Neill: "Elegánsan egyszerű. Nem gondolja?"
Daniel: "És ha nem találjuk meg?"
O'Neill: "Az Antarktiszon van egy."
Daniel: "Az Antarktiszon? Ez igazán jó terv."
Teal'c: "De ha meg is találjuk, hogy jutunk vissza a jövőbe?"
O'Neill: "Ez ott van abban a levélben. Igaz?"
Carter: "Nem, uram."
O'Neill: "Nem, uram?"
Carter: "Nos, nem igazán részletezi, hogy jutunk vissza."

Sam megmutatja a többieknek is a papírt. Valószínűleg direkt ilyen titokzatos. Ki kell találniuk, hogy mire utalhat az a két időpont. Végül arra jutnak, hogy New York felé veszik az irányt, mert 1969-ben ott élt Catherine. Azonban Catherine majd csak hosszú évekkel később találkozhat csak velük, ezért nem fedhetik fel neki sem valódi kilétüket, szerencsére Daniel 23 nyelven beszél, így nem lesz nehéz külföldinek kiadnia magát. És mivel Catherine a 60-as évek végén kezdte meg a kutatást így talán ők adtak ötletet neki. Sam a hagyományos stoppolással nem sok sikert ér el és Teal'c hatékonyabb módszerrel próbálkozik és kiáll egy busz elé, ami meg is áll. A hippi pár, Jenny és Michael szívesen elviszi őket, úgyis New York felé mennek ők is egy nagy koncertre (Woodstock).

Jenny beszélgetni próbál velük, de mivel nem akarnak semmi bajt okozni, így nem túl bőbeszédűek, végül Jack azzal menti ki magukat, hogy van egy kis gondjuk a rendszerrel. New York felé haladva a 66-os úton keresztülautóznak fél Amerikán.

Egyik este a tábortüzet nézve Sam rájön, hogy biztosan egy napkitörés miatt jutottak vissza a múltba, és nem a számításokban volt a hiba. Ha egy napkitörés abban a pillanatban következik be, amikor a Földről egy másik csillagkapu felé utaznak, akkor a féregjáratot a kitörés mágneses ereje eltéríti eredeti útirányától és ezáltal visszarepíti őket a Földre. Ezt azért nem próbálták még ki a gyakorlatban, mert a napkitörést nem lehet előre jelezni, mivel a fény percek alatt jut el a Földre, így mikorra észreveszik, hogy elkezdődött egy olyan napkitörés amilyen nekik kell, már vége is. Valószínűleg a két dátum, amit Hammond tábornok megadott két napkitörés időpontja, így ezek segítségével hazajuthatnak.

Michael és Jenny meghallották a beszélgetésüket, és tudni szeretnék, hogy kik is ők valójában.
Jenny: "Azt mondtátok, van egy kis gondotok a rendszerrel."
O'Neill: "És van is."
Daniel: "Van, hogyne."
O'Neill: "Egy kis zűrbe kerültünk, csak épp nem ezen a bolygón. Azért jöttünk ide, hogy elrejtőzzünk, valamikor réges-régen."
Daniel: "Méghozzá egy messzi-messzi galaxisban."
O'Neill: "De most ideje hazamennünk. Segíthetnétek."

Egy kis zat pisztolyos bemutató után, Jenny és Michael vállalkoznak rá, hogy már másnapra elviszik őket New Yorkba. O'Neill és Teal'c egy obszervatóriumban ellenőrzik az első időpont alapján, hogy Hammond tényleg napkitörések időpontját adta meg levelében.

Eközben Sam és Daniel meglátogatja Catherine-t. Daniel egy német tudós fiának adja ki magát, és sikerül megtudniuk, hogy a csillagkapu egy régi washingtoni fegyverraktárban van.

Szerencsésen rábukkannak a csillagkapura, ugyanazt a bolygót fogják tárcsázni, ahová eredetileg indultak, és ha a tábornok a Nap másik oldalán választott kitörést, így a forgásirány előre küldi majd őket, nem vissza.

Néhány teherautó motorral sikerül elegendő energiát nyerniük, míg Daniel és Teal'c kézzel tárcsázza a csillagkaput. Már éppen indulnának amikor felfedezik őket, így nem tudnak másodpercre pontosan indulni.

Kijutván a féregjáratból ismét a Bázison találják magukat, de sehol senki és minden le van takarva. Bejön egy ősz hajú nő, akiről kiderül, hogy ő Cassandra. Elmondja, hogy 1969-ben néhány másodperccel korábban léptek át a kapun és emiatt a jövőbe kerültek. De ő most visszaküldi őket oda ahová tartoznak. A kezén lévő szerkezettel aktiválja a csillagkaput és az SG-1 újra útnak indul. De most már tényleg hazaérnek, Hammond tábornok fogadja őket.

O'Neill: "Megjöttünk. Hála egy értelmes, fiatal Hammond hadnagynak."
Carter: "Honnan tudta uram?"
Hammond: "Fiatal hadnagy koromban 4 embert kellett egy másik bázisra kísérnem, egyikük zsebében egy nekem címzett levélkét találtam. Természetesen követtem az utasításait."
Carter: "De honnan tudta, hogy most adja oda?"
Hammond: "Megláttam azt a vágást a kezén, emlékszik, amikor levettem a bilincset."
Carter: "Már várta, hogy ez történjen."
Hammond: "Már 30 éve. Alig engedtem el magukat."
Carter: "Ha nem enged el megváltozik a történelem."
Hammond: "Ez hosszú eligazítás lesz, egy óra múlva kezdjük."
O'Neill: "Igenis."
Hammond: "Mellesleg ezredes, a kamatokkal 539 dollár 50 centtel tartozik."