Carter: "Azt hiszem találtam valamit."

Az eligazítóban Sam elmeséli, amit a bevezetőben láttunk. De Jack nagyon szkeptikus, talán csak álmodta mindezt. Sam az állítja érezte, hogy az a valóság. Teal'c elmagyarázza hogyha egy Goa'uld megszáll egy gazdatestet, akkor a két tudat egyesül, lehet, hogy Sam még őriz magában valamit Jolinarból. Sam szerint azok a Tok'rák menekültek, ha beszélni akarnak velük azt még addig kell megtenniük, míg tovább nem költöznek a koordinátákról, amiket látott. Daniel is bizonytalan, hisz Sam szt mondta, hogy világított a szemük - biztos, hogy ők a jó fiúk?

Carter: "Igen."
O'Neill: "Igen? Csak igen?... Kifejtené bővebben."
Carter: "Sajnálom ezredes. Tudom, hogy nehéz megérteni. Bevallom magam sem értem miért, de bízom bennük. Tudom, hogy bízhatok."
Teal'c: "Egy Jaffa legenda szerint a Tok'ra a Goa'uld ellenállás, céljuk a rendszerurak elpusztítása és a birodalom megreformálása. A Goa'uldok megvetik és üldözik őket."
O'Neill: "Ez az! Ez kell nekünk!"
Carter: "Tábornok úr, ha megengedi az én látomásaim jelentik az egyetlen nyomot. Nem kéne megvizsgálnunk mi az igazság?"
Hammond: "Ezredes?"
O'Neill: "Tábornok?"
Hammond: "A CSK-1 elmehet a Carter százados által megálmodott koordinátákra, ha ön egyetért."

Noha Jack nem nagyon hisz az ilyen dolgokban, hajlandó egy próbát tenni. Mielőtt még elindulnának Sam felhívja az apját, elmondja neki, hogy egy időre el kell utaznia, de most sem sikerül jól a beszélgetés.

Hammond látja amint Sam befejezi a telefonálást és megkérdezi tőle, hogy van az apja. Jól, de ugysem mondaná meg ha nem lenne. Bérelt egy lakást a városban, hogy közelebb legyen a lányához az utolsó napokban. Hammond felajánlja, hogy amyennyiben úgy gondolja nem kell elmennie a többiekkel. Azonban Sam inkább megy - Jolinar emlékei felbecsülhetetlen értékűek lehetnek, és az apja egyébként sem akarná, hogy lássa amint egy kórházi ágyban csatát veszít. Hammond megjegyzi, hogy Sam jobban hasonlít az apjára mint hinné.

Átlépve a kapun egy sivatagos bolygóra jutnak. A kapu körül semmi nyom, így hát elindulnak a dűnék felé. Teal'c elmondja, hogy a Tok'rak igen ügyesen álcázzák a nyomaikat és feltűnésmentesen közlekednek. Szinte végszóra a homokból alakok bukkannak elő és körbefogják őket.

Daniel: "Ezek tényleg feltűnésmentesek."
O'Neill: "Jó fiúk vagy rosszak?"
Cordesh: "Nem kell félnetek, de vigyázzatok. A legapróbb gyanús mozdulatra tüzet nyitunk."
O'Neill: "Mi is."
Cordesh: "De attól tartok az előny a miénk. Mi többen vagyunk."
O'Neill: "Ez igaz."
Martouf: "Ez itt egy Jaffa. Apophis szolgája."
Teal'c: "Én már nem Apophist szolgálom."
Martouf: "Akkor kié a hűséged?"
Teal'c: "Ők a szövetségeseim, a Tauri. Apophis ellen harcolunk."
Daniel: "Minden Goa'uld ellen."
Carter: "Vigyázzon Daniel, mert ezek is Goa'uldok."
Cordesh: "Ne nevezz minket így. Nem vagyunk Goa'uldok." (mondja ezt Goa'uld hangon és fénylő szemmel)
Egy ideig várakoznak és méregetik egymást.
O'Neill: "Egyes bolygókon ezt időpocsékolásnak hívják. Meddig várunk még itt?"
Carter: "Martouf?"
Martouf kissé zavarodottan: "Nem ismerem ezt a nőt."
Carter: "De igazam van, ugye? Így hívják, Martouf."
Martouf: "Igen. Honnan ismersz?"
Carter: "Nem én. Valaki akivel nemrég találkoztam. Malk-shuri Jolinar."
Cordesh: "Hol van Jolinar?"
Carter: "Az életét adta értem."
Daniel: "Ezért vagyunk itt, a Tok'rat keressük."
O'Neill: "Ez itt a kérdés. Maguk a Tok'ra?"
Cordesh: "Mi van , ha nem?"
O'Neill: "Hát, akkor lövöldözés lesz, meg vér, halál, sértődés, ilyesmi..."

De mi van, ha tényleg ők a Tok'ra, akkor szövetségre kell lépniük. Sam azt mondja, hogy sokat tanult Jolinartól, tudja, hogy barátok lehetnének és abban is biztos, hogy ők a Tok'ra. Martouf hisz neki, azt javasolja hallgassák meg az ajánlatukat. Cordesh jelet ad és már nem szegezik rájuk a fegyvereiket. Elviszik őket a vezérükhöz, de a fegyvereik nélkül. Jack ebbe nem akar belemenni, mert hát mégis Goa'uldokról van szó, de Sam biztos abban, hogy nem fogják bántani őket. Daniel és Teal'c szerint is adni kell nekik egy esélyt, végül kelletlenül ugyan, de Jack is belemegy a dologba.

Lerakják a fegyvereiket és transzportáló gyűrűk segítségével egy alagútrendszerbe jutnak, ami pont olyan mint Sam álmában. Magát az alagutat kristályok alkotják, ezeket mesterségesen növesztik és amikor elköltöznek az alagutat elpusztítják. Sam úgy érzi, mintha az össze Tok'rat ismerné, de Martouffal kapcsolatban a legerősebbek az emlékei.

SGC - Hammond tábornok rossz hírt kap Sam apjáról és azonnal a Légierő Akadémia Kórházába siet, hogy meglátogassa Jacob Cartert. Hammond vissza akarja rendelni Samet, de Jacob nem akarja ezt mondván a lánya úgy nőtt fel, hogy az apja mindig valahol csatázott, de mindig épségben jött haza, nem akarja, hogy lássa amint elveszít egy háborút olyan dolgokkal szemben, amit nem is látni. Hammond elmeséli, hogy Sam is pontosan ezt mondta, de jobb lenne, ha most nem játszaná meg a katonát, hisz most a lányáról van szó.

Hammond: "Adj neki esélyt, hogy itt lehessen és segíthessen."
Jacob: "Valahogy az az érzésem, hogy nagyon fontos ügyben ment el. Nem így van?"
Hammond: "Nos igen... De vannak más..."
Jacob: "Akkor te tégy nekem egy szívességet. Ne hívd vissza!"
Hammond: "Ne légy nevetséges."
Jacob: "Van még egy dolog amit megtehetsz értem."
Hammond: "Bármit."
Jacob: "Áruld el mit csinál a lányom."
Hammond: "Ezt kivéve. Tudod, hogy szigorúan titkos."
Jacob: "George, azt mondják már nincs sok időm. Kinek mondanám el? Istennek?"
Hammond: "Sajnálom, Jacob."

Eközben a kórházban Sam apja még rosszabbul van, lélegeztető gépre kell kapcsolni. Az orvos szerint már nem sok ideje lehet hátra, 5 nap vagy 5 perc, nem lehet pontosan megjósolni.

Az SG-1-et egy terembe vezetik, ahol bemutatják nekik a nagytanács elnökét Belote-i Garshaw-t. Teal'c alig hisz a fülének, azt mondja ő a leghírhedtebb a Goa'uldok között. Garshaw megjegyzi, hogy nem szeretik, ha Goa'uldoknak hívják őket. Hallotta, hogy az első világról, a Tauriról jöttek, talán ők végeztek Rével, a legfőbb rendszerurral. Igen. Akkor ők is Tok'rak. Daniel rájön, hogy a Tok'ra azt jelenti, hogy Ré (Ra) ellen. Garshaw végre elismeri, hogy ők is Tok'rak.

Garshaw úgy tudja, hogy Malk-shuri Jolinar küldte őket. Sam elmeséli mi történt a Nasyan és hogy Jolinar belé költözött.

Garshaw: "Nem szabad akaratodból fogadtad be Jolinart a testedbe?"
Carter: "Így igaz, de végveszélyben volt, a gyilkosa elől menekült."
Cordesh: "Ha nem önkéntes gazdatest vagy akkor honnan tudhatjuk, hogy nem te magad ölted meg Jolinart."
Carter: "Nos hát nem én tettem. Kérem fogadják el a becsületszavamat."
Cordesh: "Miért kéne elfogadnunk?"
O'Neill: "Ha már itt tartunk, én is egyre ugyanezt kérdezem magamtól. Miért kéne hinnünk maguknak? Elvégre maguk is csak Goa'uldok."
Daniel: "Jack..."
O'Neill: "Nem. Eddig hagytuk, hogy kihallgassanak minket. Nos, foglyok vagyunk maguk pedig Goa'uldok?"
Daniel: "Bocsánat.."
Jack leinti Danielt: "Mh?"
Garshaw: "Nem foglyok, én pedig megmondtam, hogy nem vagyunk Goa'uldok." (mondja ezt Goa'uld hangon és fénylő szemmel)
O'Neill: "Akkor miért beszél ilyen hangon és miért világít a szeme? Ha? Nem lehetséges, hogy mindannyiuk fejében ott mocorog egy helyes kis kukac?"
Garshaw: "Igen. mindannyiunkban él egy szimbióta."
O'Neill: "Tehát akkor..."
Daniel: "Beláthatják, hogy okkal tarthatunk önöktől elvégre emberi gazdatesteket használnak."
Garshaw: "Ez csak a Goa'uldokra igaz. Mi nem használjuk - együttélünk a testtel."
Martouf: "A kapcsolat közöttünk valóban szimbiózis."
Daniel: "Már elnézést, de miért jelentkezne bárki önként gazdatestnek?"

A választ Garshaw gazdateste Yosuuf adja meg és mint mondja teljesen szabad akaratából beszél. Minden Tok'ra gazdatest önként vállalkozott a feladatra, az ő esetében övé lett Garshaw minden tudása és bölcsessége, ez pedig több, mint ember valaha elérhet és az élete is kétszer olyan hosszú lesz, mint az egyesülés nélkül. Mindezekért cserébe nem nagy ár megosztani valakivel a testét.

O'Neill: "Szóval, hogy úgy mondjam fausti üzletet kötött, eladta a lelkét a halhatatlanságért."
Yosuuf: "Nos, amit te lélek alatt értesz, sértetlen maradt."

Ez a szimbiotikus kapcsolat különbözteti meg a Tok'rat a Goa'uldtól, de Teal'c hozzáteszi, hogy ugyanez az oka annak is, hogy a Goa'uld kerekedik fölül. Yosuuf egy másik terembe vezeti őket, ahol egy gazdatest fekszik, a neve Saroos, a szimbióta neve Selmak - ő a legöregebb és legbölcesbb közöttük, de sajnos nagyon beteg, hamarosan meghal. 203 éves lenne nemsoká, a Goa'uldok ennél sokkal tovább élnek, mert ők használják a szarkofágot. A Tok'ra viszont nem, mert úgy hiszik, hogy az azonnal kiölné a jót a szivükből. Ezért nem nőhet meg a számuk annyira, hogy legyőzhessék a rendszerurak kifogyhatatlan seregét. Mivel nem szállnak meg erővel gazdatestet így gyakran együtt halnak meg a régivel.

Yosuuf: "Sajnos ez fog most történni Selmakkal is."
Martouf: "Hacsak valamelyikőtök el nem vállalja a gazdatest szerepét."
Kissé váratlanul éri őket a kérés.
O'Neill: "Én inkább passzolnám."
Daniel: "Igen, bár a dolog elég érdekesen hangzik, túlságosan hosszú távú lenne."
Carter: "Sajnálom, nekem egyszer elég volt."
Sam kimegy, Martouf követi majd a többiek is.
Garshaw: "Igazán nem akartunk felizgatni ezzel az ajánlattal."
O'Neill: "Semmi baj, ha válasznak nemet is elfogadnak."
Martouf: "Soha nem tennénk egy embert erővel gazdatestté. Az ellenkezik az elveinkkel."
O'Neill: "Na igen, bár Carter százados nem igazán invitálta meg Jolinart."
Carter: "Ez így van, de ő maga mondta, hogy kész elhagyni amint talál új gazdatestet."
O'Neill: "És ha nem talált volna?"

Yosuuf tudni szeretné, hogyha nem akarnak gazdatestek lenni akkor miért jöttek hozzájuk. Kiderül, hogy a Tok'rak csak ezt az egyfajta szövetséget tudják elképzelni az emberekkel, nem elég erősek és fejlettek ahhoz, hogy más módon is a segítségükre legyenek. Teal'c rámutat, hogy ebben téved, ugyanis sikerült két Goa'uld anyahajót elpusztítaniuk. A Tok'rak nem túl jól fogadják a hírt ugyanis a legjobb ügynökeik haltak meg azokon a hajókon. De miután megtudják, hogy a hajók úticélja a Tauri volt, és ők csak azt akarták megvédeni - megértik miért haltak meg az ügynökeik, és talán mégis tudnak az emberek más információkkal is szolgálni. Garshaw távozni készül.

O'Neill: "Elnézést, mi most foglyok vagyunk?"
Garshaw: "Hát amíg el nem döntjük, mennyi információt bízhatunk rátok nem engedhetjük, hogy szabadon járkáljatok itt nálunk. Sajnálom."

Martouf megkérdezi Samtől, ohgy sétálnak-e egyet a felszínen, mert szeretne többet megtudni Jolinarról. Mint kiderül a meghívás egyedül Samnek szól, Jack nem nagyon örül, hogy Sam külön utakon jár, de végül beleegyezik.

O'Neill: "Jól van fiam. De legkésőbb 11-re hozza haza. Rendben?" :)

Sam és Martouf Jolinarról beszélgetnek. Kiderül, hogy a szimbiótának nincs neme, de Jolinar csak női testekben lakott. Sam elmeséli, hogy amikor ő megtalálta Jolinar egy férfiban rejtőzött az Ashrak elől. Martouf kéri, hogy meséljen az utolsó napokról. Sam elmondja, hogy Jolinar nem emlékeket, hanem érzéseket hagyott hátra és feláldozta az életét érte. Martouf hallgat, majd lehajtja a fejét, amikor ismét felemeli már világít a szeme és megismerkedünk Martouf szimbiótájával Lantash-sal, mint mondja Martouf nehezebben birkózik meg a dolgokkal, mint ő.

Carter: "Amikor veled vagyok egészen más fajta kapcsolatot érzek, mint a többi Tok'raval. Volt valami különleges dolog közted és jolinar között?"
Lantash: "Kis híján százat töltöttünk együtt a ti éveitekből. A párom volt."
Carter: "Oh. De kinek a párja, hogy működik ez? Martoufé vagy Lantash-é?"
Lantash: "Mindkettőé."

Innentől már Martouf folytatja és elmagyarázza, hogy a Tok'ra és a gazdatest kapcsolata igazi szimbiózis. Érzik egymás érzéseit így mindig egyszerre szerelmesek de egyszerre gyászolnak is. Martouf még mesél Jolinar gazdatestéről Rosha-ról és azt mondja Sam nagyon hasonlít rá. Felveti, hogy nagyszerű gazdatest lenne Selmak számára. De Samnek épp elég Jolinarral együtt élni, és cseppet sem vágyik még egy személyre. Sam azt mondja olyan ez mint a skizofrénia, két tudat egy agyban - ott van ő Samantha Carter és ott van Jolinar is, aki erős vonzódást érez Martouf iránt.

Martouf: "Érzed minazt, amit ő érzett?"
Carter: "Igen és pokolian összezavar."
Martouf: "Miért?"
Carter: "Mert nem egyszerűen úgy él bennem, mint egy emlék... érzem. Mintha én éltem volna le veled együtt 100 évet. Nem tudom szavakkal leírhatnám-e... amit Jolinar érzett én szinte föl sem tudom fogni."
Martouf: "Talán kifejezhetnéd más módon is ... valami mással."

Megérkezik Daniel - a nagytanács kész fogadni őket. Miközben a tanácsterembe vezetik őket Jack észreveszi, hogy Cordesh más irányba megy és követi, látja amint egy dobozból egy gömb alakú tárgyat vesz elő. De Cordesh is észreveszi őt, Jack azt mondja, hogy csak nézelődik, mint kiderül az ott Cordesh saját lakrésze - a Tok'raknal nincsenek ajtók.

Jack újra csatlakozik a többiekhez, akiknek Garshaw elmeséli hogyan készülnek az alagutak. Amikor megérkeznek egy bolygóra kristályokat ásnak el és azok növesztik az alagutakat. A folyosó amin mennek éppen akkor készül és a tanácsterem is. Megtanulták befolyásolni a kristályszerkezetet és gyorsított kristálynövekedéssel érik el ezt az eredményt.

Bejön a hattagú nagytanács köztük Cordesh is. Megvizsgálták a szövetség lehetőségét a két nép között, de túl nagy a kockázat. Vajon mit tud a Tauri ajánlani, amiért a Tok'ra vállalja a leleplezés kockázatát. De a felhozott példákkal nem elégedettek a Tok'rak.

Garshaw-nak jelentik, hogy aktiválták a csillagkaput és újabb emberek érkeztek a Földről. Bevezetik az SG-3-at. Makepeace ezredes elmondja, hogy Hammond tábornok küldte őket Carter századosért, mert az apja kórházba került és nagyon súlyos az állapota.

Garshaw azt mondja nem mehetnek el, meghozták a döntést és nem fogadhatják el az ajánlatukat, hogy szövetséget kössenek, ezért a vendégeik maradnak, míg át nem költöznek egy másik bolygóra.

Daniel: "Egy Tok'ra ennél azért együttérzőbb lehetne. Carter százados apja haldoklik, legalább őt engedjék el."
Cordesh: " Ő a legveszélyesebb. Ott vannak benne Malk-shuri Jolinar emlékei."

És bár a Földön ismerik a koordinátákat remélik az, hogy nem térnek vissza meggyőzi őket arról, hogy ők is Goa'uldok és nem küldenek utánuk több embert. Nincs mit tenni ott kell maradniuk.



 Kapcsolódó fórumtéma