David Hewlett, az irritáló (és mások által irritált) Dr. Rodney McKay-t játszó színész, első  szünetét élvezi, mióta megkezdődött a Csillagkapu: Atlantisz 5. évadának forgatása. Hewlett szerint McKay számára ez az évad speciális – és örömmel számolt be nekünk róla.

“Fantasztikus volt” – mondta szemmel látható lelkesedéssel. “Ez az első szünetem, habár már adtak egy-két szabadnapot a `Whispers` című epizód forgatása közben, amelyben  együtt játszottam néhány aranyos jelenetben a szeretetre méltó és tehetséges Paul McGillionnal [Dr. Carson Beckett]. De eddig minden nagyszerű. A `The Shrine` című epizód számomra a legérdekesebb, amit nemrég fejeztünk be. Brad Wright (a ‘The Shrine’ írója) diadalmasan tért vissza az Atlantisz forgatókönyveihez, és ez nagyon jó. Rendkívül szaftos McKay-epizód lett, de az a nagyszerű Brad-ben, hogy bár McKay-centrikus részt írt, nagyon jól bevonja a többi karaktert is. Szóval ez egy társas darab, amelyben színészkednem is kell” – nevetett fel. “Szeretek lődözve rohanni és technoblablát kiáltozni, de jó egyszer úgy hozzáállni a szerephez, hogy <<Nahát, most tényleg színészkednem kell!>> Nem csak szórakozom, hanem komoly munkát végzek!”

Habár a `The Shrine` (amelyben McKay fokozatosan elveszti zseniális eszét, amely oly felbecsülhetetlen Atlantisz számára) egy kimelkedő csúcspont, ezen kívül még számos kaland biztosítja, hogy Hewlett elfoglalt maradjon. “Lehet, hogy a felső emeletnek [íróknak] valamit bizonyítania kell” – mondta nevetve. “Idén nagyon-nagyon jók, megállás nélkül dogloznak.”

Természetesen az 5. évad azzal nyit, hogy megmutatja a tavalyi cliffhanger megoldását, amely során a csapat csapdába esett egy összeomló épület alatt, és nem lesz könnyű kijutni onnan, főleg McKay-nek.

“Ez azoknak a pillanatoknak az egyike volt, mikor azt gondoltam <<Hogy a fenébe fogják ezt megcsinálni?>>. Felépítették a megsemmisült tornyot a stúdióban, aztán odavittek minket, hogy megnézzük és hihetetlen volt.  Elöl kis lángcsóvák égtek és ezek a nagy oszlopok mindenhol ott voltak – nagyszerűen nézett ki. Kavan [Smith] és én egy kis nyílásba szorultunk, ahonnan ki kellett volna jutnunk."

A gondolat, hogy McKay valakivel összeszorul egy kis helyre, már önmagában is nyugtalanító, nem hogy egy olyan karrierkatonával, mint Lorne őrnagy. “Lorne totális ellentéte McKay-nek. Lorne sosem panaszkodik, mindig a feladataira összpontosít, míg McKay mindenből elefántot csinál. Vicces összehang alakult ki közöttünk, és remélem ez később is elő fog kerülni.”

A Csillagkapu: Atlantisz 5. évada számos változást hozott a szereplőgárdában, amelyek közül kettő nagy hatással lesz McKay-re: Richard Woolsey és Jennifer Keller csatlakozása a főszereplőkhöz. Érdekes módon, ahogy arra Hewlett rámutat, Woolsey tekintetében McKay furcsa módon számára ismerős terepre érkezik.

“Az a furcsa,” – gondolkozott el a színész. – “hogy McKay nem nagyon ismeri Woolsey-t. Dolgozott már vele, és meglehetősen irritálta őt, valamint alternatív valóságokban össze is ütközött vele. Azonban ebben a valóságban ez nagyon furcsa. Woolsey tintanyaló, és McKay ért a bürkokratákhoz,mivel Atlantiszhoz való csatlakozása előtt ő is valami hasonló szerepet játszott. Ő a bürkokraták egyetemi megfelelője, mindent a könyvekhez, az olvasmányaihoz akart igazítani. Szóval McKay erőteljes undort érez amiatt, mert Woolsey-nak kell dolgoznia, ugyanakkkor nem fog veszekedni egy olyan emberrel, aki mindig a legbiztonságosabb utat választja.” – nevetett fel Hewlett. – “ McKay nem szeret kockáztatni, szóval szerintem van köztük egy átkozódó egyetértés. Ez McKay-t egy érdekes poziícióba rakja, valahová Sheppard és Woolsey közé. Kettejük között ott áll McKay, mivel McKay-nek néha valóban hősies tetteket kell végrehajtania, azonban általában sokkal inkább Woolsey, mint maga Woolsey.”

Dr. Jennifer Keller azonban egy teljesen más történet. Lehetséges, hogy az 5. évadban McKay-nek még egy reménytelen kapcsolaton kell végigvergődnie az ellentétes nem egyik tagjával?

“Az írók egyértelműen erre hajtanak.” – kacagott fel Hewlett, mikor a 4. évadban megalapozott kapcsolat került szóba Keller és McKay között. – “Nagyon vicces. McKay nem képes normális kapcsolatban élni. Ez egyértelműen előkerül a `The Shrine`-ban, és lesz még egy epizód, a `Tracker`, ami nagyon vicces lesz, mivel láthatjuk a szerelmi háromszöget Keller, McKay és Ronon között. Emelett önmagában vicces már az is, hogy Ronon és McKay végig együtt kószálnak egy erdőben. Egyértelmű, hogy ők ketten barátok, például mikor a karakterem meggyógyítja Ronon sebeit. Ronon nagyon jól meg tudja ítélni az emberek legbensőbb énjét – kivéve, ha a barátai férlevezetik. Szerintem tudja, hogy McKay legbelül nem rossz ember, csupán nem tudja ezt megmutatni. Valamint csapnivaló mindenféle fizikai tevékenységben.”

Úgy tűnik, hogy öt évnyi Csillagkapu: Atlantisz után sem szeretne Hewlett továbblépni, legalábbis még nem.  Még sok felfedeznivaló van McKay életéből, és sokminden történt mostanában a színész életében is (Hewlett első gyermeke októberben született), úgy tűnik, hogy még jó ideig örömmel folytatná a Pegazus-galaxis felfedezését.

“Az az ijesztő, hogy sokat tanultam McKay-től. Mindenki nevet, mikor ezt mondom, de valójában félénk és visszahúzódó vagyok. Nem tudom jól kezelni az embereket, rossz első benyomást szoktam kelteni, nem jeleskedem társasági alkalmakkor. McKay a <<Nos, mindenki úgyis utál…>>-hozzáállást adta nekem. A szabadságot, hogy kibújhatok a bőrömből, valamint önbizalmat. Ezen kívül, hogy őszinte legyek, önbizalamt ad egy színész számára, ha állandó munkája van. Színészként nagyon nehéz, hogy ne arra alapozzam éppen a hangulatomat, hogy dolgozom-e vagy sem, mivel egy színésznek sok ideje azzal telik, hogy nem dolgozik. Azonban amikor a mostanihoz hasonló szerepem van, főleg egy olyan karakter, aki ennyire szórakoztató, nehéz nem jól éreznem magam.”


Sharon Gosling