GateWorld [GW]: Már javában folynak az Atlantisz ötödik évadának munkálatai. Idén Ön is ír egy epizódot.
Brad Wright [BW]: Így van, sőt, már folynak is az epizód előkészületei. Szívesen dolgoztam az epizód forgatókönyvén, ráadásul most több időm is volt rá, mint korábban. A megelőző három év alatt évi 40 epizódot készítettünk. Amikor az „Outer Limits” első kettő és a Csillagkapu első három évadát egymással párhuzamosan készítettünk, akkor ismertem fel, hogy ez a hajtás sokat ad hozzá a munkához és a kreativitást is ösztönzi.

Az ember mindig a maximumot próbálja kihozni az éppen aktuális munkájából. Ha csak egy kicsivel több időt szánunk a munkára és többet hozunk ki belőle, például jobban odafigyelünk az egyes karakterközpontú mozzanatokra, akkor jobb munkát adunk ki a kezünk közül, jobb forgatókönyv születik. Most az ember kicsit több időt tölthet a forgatásokon és egyéb hasonló dolgokkal is némileg több ideje van foglalkozni, mint korábban. Nagyon tetszik a rész, amin dolgozom, csak jó benyomásaim vannak vele kapcsolatban. Karakterközpontú epizódról van szó, mely így vagy úgy lényegében minden szereplőt felvonultat. Lesz benne pár igazi kihívás David számára, ahol megcsillogtathatja színészi képességeit.

GW: Igen, nagyon izgatott az epizód kapcsán.
BW: Ah, nagyszerű, ezt örömmel hallom.

GW: Azt mondja, hogy az egyik kedvenc epizódja lesz.
BW: Soha nem ismerném be, de nagyon bele tudom élni magam a munka során az adott jelenetekbe. Egyik alkalommal a lányom jött oda hozzám, hogy segítsek neki valamiben, miközben épp egy jeleneten dolgoztam és csak igen nehezen tudtam kiszakadni belőle. Könnyek hulltak le az arcomon és a lányom megkérdezte, hogy „apa, mi baj van?”. „Oh semmi, szívem” – válaszoltam, „csak épp egy jeleneten dolgoztam”. Tiszta zavarban voltam.

Néhány embertől is visszahallottam már, akik olvasták a forgatókönyvet, hogy nagyon magával ragadta őket. Remélem ugyanilyen hatást sikerül majd elérnem a hallgatóságnál is, amikor a képernyőn látják majd viszont a jeleneteket.

GW: Egy David és Kate közötti jelenetről van szó?
BW: Több jelenet is van benne. Nem mondanám, hogy szomorú az epizód, inkább megindító. Megható jelenetsorokkal van tele, de a végén azért mindenki rendben lesz. Nem ölök meg senkit sem.

GW: A történet egy adott vezérfonal mentén építkezik vagy ez esetben valami másról van szó?
BW: Az epizód úgymond a „Flowers for Algernon” fordítottja. McKay egy olyan betegségben szenved, ami elég gyakori a Pegazus galaxis idős emberei között. Egyfajta gyors lefolyású Alzheimer kór. A Pegasus galaxisban ezt hívják „második gyerekkor”-nak. McKay gyors ütemben nem csak az emlékezetét veszíti el, de gyerekessé is válik.

A betegség első tünete az, hogy a beteg kedvesebb emberré válik. McKay-jen senki sem veszi észre, hogy valami nincs rendben, hiszen mindenkinek tetszik a változás, míg nem már túl késő lesz az operációhoz. Ronon áll elő egy mentő ötlettel és innen indul az igazi történet. A történetvezetés nem lineáris, oda-vissza fog ugrálni az időben.

Az Atlantisz epizód mellett még a „Children of the Gods” remake-jéről is mindenképpen beszélni szeretnék.

GW: Remake-ről?
BW: Hónapokkal ezelőtt pont ment az epizód TV-ben és amikor láttam, megszólaltam magamban, hogy „Istenem, ennél sokkal jobbra is képesek vagyunk”. Nem csak a vizuális effektusok terén, hanem az egészet együtt véve, ahogy a történetet elmeséljük. Zavaró tényezőnek már ott van az egész 4:3-as arány, a zene is nagyon erős volt és őszintén bevallom, néhány rossz írási hiba is volt benne.

GW: Tehát ez nem csak egy egyszerűen újravágott változat lesz.
BW: Nem, egészen az alapokig nyúlunk vissza. Újradolgozzuk az egészet.

GW: Néhány régebbi anyaghoz nyúlnak vissza vagy új jeleneteket is készítenek a filmhez?
BW: Új jelenetek is vannak benne, de ezek többsége új vizuális effekt vagy kivágott jelenet. Jobban egyben lesz az egész. Nem bevezető epizódként gondolunk a történetre. Sok okból a „Children of the Gods” nagyszerű bevezető epizód volt, de tizenkét évnyi munkával a hátunk mögött már inkább filmként gondolok rá: az Istenek gyermekeiről szóló történet maga egy film.

Brad Rines szerkesztő, akivel már 14 éve dolgozom együtt, visszament egészen az alapokig és egy egész hetet töltöttünk együtt, mialatt az általa összeállított változatot újravágtuk. Menet közben szerkesztjük a filmet, néhány dolgot kiveszünk belőle, néhány dolgot pedig hozzáadunk, sok esetben újakra cseréljük a vizuális effekteket és olyan dolgokat is kiszedünk belőle, amiről sosem gondoltam, hogy odavaló lenne, mint például a meztelen jelenet.

GW: Annak idején még a Showtime mondta azt, hogy „ezt mindenképp bele kell tennetek”, nem igaz?
BW: Így van és amikor megtudtuk, hogy mit terveznek, mondtam is, hogy „ez egy nagyon rossz ötlet”, de azt hiszem nem adtam kellően erős hangot a véleményemnek. Azt hiszem már meséltem korábban, hogy az akkor öt éves lányomat magammal vittem a végső vágott verzió megtekintésekor és – utalván a véleményemre is – jeleztem, hogy „a következő jelenet erejéig ki kell vinnem a lányomat a szobából”.

Az MGM akkori elnöke John Symes volt – aki egyébként egy nagyszerű ember, ezt most nem negatív célzattal akarom mondani – és én tudtam, hogy mit akar a Showtime. Egy kicsit sikerült is visszavenni az elvárásaikból, habár ez nem volt elég a jelenet kivágásához. Ez egyszerűen nem tartozik a Csillagkapuhoz. Nem vagyok prűd, de ez alapjában véve egy családi sorozat. Igaz, hogy erőszak is van benne, ezt nem is vitatom, de mindig csak visszafogottan, nincsenek benne hirtelen és nem várt erőszakos jelenetek.

GW: Mi mást vágnak még ki vagy adnak hozzá?
BW: Van benne néhány elég rosszul sikerült párbeszéd, amelyeket hívhatunk akár már közhelyesnek is. A végső verzió hét perccel rövidebb lesz és némileg eltérő lesz a nyitójelenet.

Az eredeti terveim szerint a film teljes nyitójelenetét újraforgattuk volna, de a pénzügyi korlátok közbeszóltak, hiszen a rengeteg vizuális effektust sokba kerülne újra megcsinálni és a csillagkapu örvényeffektje is nagyon drága mulatság. Ezen felül Joel-nek is mindenképpen akartam még némi pénzt adni, hogy szerkessze újra az eredeti zenét. Habár Joel rengeteg zenei témát komponált a bevezető film számára, az MGM ragaszkodott hozzá, hogy eredeti mozifilm David Arnold-témáiból is sokat adjunk hozzá.

Alapjában véve ezek motiválták, hogy belevágjunk az újradolgozásba. Joel zenéjét már kezdetben is nagyszerűnek találtam, de az összehasonlításokban mindig lekicsinylően szóltak róla. Én megértem, hogy az MGM miért csinálta mindazt, amit csinált. Tíz évvel és egy nagyon sikeres franchise-zal a hátuk mögött lehet, hogy másképp lett volna minden. Most legalább ez egy módja annak, hogy másként tekintsünk a „Children of the Gods”-ra. Teljesen más film hangulatát fogja kelteni.

GW: A „Children of the Gods”-zal nem csak egy bevezető epizódot készítettek a sorozat számára, hanem lényegében a Csillagkapu film 2. részét is.
BW: Így is lehet fogalmazni, igen. Olyan univerzum alapjait raktuk le vele, amiben egy sorozat már működőképes lehet. Olyan elemek is vannak az új változatban, amelyek kimondottan filmekre jellemzőek. Úgy értem, hogy igen, továbbra is ez rakja le a sorozat alapjait, ez még mindig a „Children of the Gods”, de azt hiszem, hogy ebben a változatban most még nagyobb szórakozást tud nyújtani a nézők számára.

GW: Nevezné speciális változatnak?
BW: Őszintén szólva nem tudom minek nevezzem. Robert Cooper viccesen „speciális produceri változatnak” hívja.

GW: Meg fog jelenni külön DVD-n is?
BW: Igen, mindenképp.

GW: Lehet már tudni valamit a megjelenési dátumról?
BW: Nem, még nem.

GW: Az új változat elkészültével a „Children of the Gods” régi verziójának végleg búcsút inthetünk? Ezek után már csak az új változatot fogjuk látni a TV-ben?
BW: A „Children of the Gods” eredeti verziója soha nem fog eltűnni. Szerintem a rajongók már annak sem örülnek igazán, hogy új változat készül. Örültem volna, ha annak idején ezzel a változattal kezdhettünk volna.

GW: Csak semmiképp se hagyjuk, hogy Greedo lőjön először.
BW: Ez is egy jó analógia, tetszik! Olyan értelemben lesz más az új változat, hogy ha szem előtt van az „A” és a „B” változat, akkor egyértelműen kitűnik a vágási technikák közötti különbség és ennek következtében teljesen más összkép alakul ki az emberben, olyan lesz, mintha egy másik filmet nézne. Rögtön fel lehet majd ismerni, hogy „te jó ég, ez annyira más”.

GW: Történt valami külön említésre méltó az életében, amiért azt mondta, hogy „eljött az idő, amikor át akarjam dolgozni a filmet”. Mi rejlett a döntés hátterében? – már ha beszélhet róla…
BW: Persze. Egy Jim Packer-rel – aki az MGM-nél dolgozik – folytatott beszélgetésből indult el az egész, akivel a filmekben elejtett hibákról beszéltünk. Azt mondta, hogy „tudod Brad, szívesen visszamennék az elmúlt tíz évbe. Egész biztosan rengeteg bakit vétettünk ez idő alatt, amit feltehetnénk a DVD-kre is”.

Én erre azt mondtam, hogy „ha vissza tudnánk menni az elmúlt tíz évbe, akkor egyúttal el kellene készítenünk a „Children of the Gods” remake-jét is, melyhez használhatnánk Joel eredeti zenéjét”. Őszintén megvallva, az első szándékom az volt, hogy simán kiadjuk az átszerkesztett változatot, mert nem tudtunk volna az anyagból olyan minőségű verziót készíteni, mint amilyeneket most Blu-ray-re gyártanak. Ehhez mindenképpen vissza kellett mennünk a legapróbb elemekig.
Az új verzió minősége sokkal jobb, hiszen a technika sokat fejlődött a HD technológia megjelenésével… láttam már pár jelenetet a „Children of the Gods” 1080P-s változatából és mondanom sem kell, gyönyörű volt. Eredetileg egyébként 35-ösön forgattunk.

Mindenképpen az apró elemek szintjéig kellett visszanyúlnunk, így azt mondtam, hogy „ha már egyszer megcsináljuk, akkor csináljuk úgy, ahogy kell”. Kérvényeztem, hogy kellő költségvetési keretet biztosítsanak számomra és ők nagyon nagylelkűek voltak: rendelkezésemre bocsátották a kért alapot. Hogy teljesen őszinte legyen, ez egyfajta házi kedvenc-projekt. Valami olyasmi, amitől jobban érzem magam.

GW: A színészek is visszatérnek, hogy részt vegyenek az átdolgozásban?
BW: Lehet, hogy ilyesmiről is szó lesz, legalábbis remélem. De nélkülük is meg tudjuk csinálni a munkát. Néhány hónapon belül akár már meg is lennénk a végső verzióval, de a Fox és az MGM fognak dönteni a végső megjelenési időpontról. Valószínűleg karácsony környékére tervezik.

GW: Tehát van rá esély, hogy még idén megjelenjen?
BW: Mindenképpen, igen. Az anyag az idei évi megjelentetésre mindenképpen készen áll. Az is lehet, hogy legelső alkalommal az MGM vagy a SciFi HD-jén vetítik majd. Azok, akik elég sokszor látták az eredeti „Children of the Gods”-t, biztosan észre fogják venni a különbségeket és szerintem jobban fogják kedvelni az új verziót. Azok viszont, akik még nem látták korábban és mindkettőt megnézik, szerintem mindenképpen azt fogják gondolni, hogy az újabb változat a jobb film.

GW: Nagyszerű.
BW: Legalábbis nagyon remélem! Szerintem mindenképpen jobb az új. Elég sok tapasztalatot gyűjtöttünk az elmúlt években és magában csak a 16:9-es nézetre való váltás is mindent megváltoztat.

A további újdonságok közé tartozik a Stargate Worlds is, amiben David is benne van. Nagyon izgatott vagyok a játék kapcsán. Szerintem nagyon király. Ráadásul elég jól haladnak vele.

GW: Tehát az eddig látottak alapján bizakodó?
BW: Igen, nagyon király lesz!

GW: A Stargate Worlds a játékformából adódó eltérő történetvezetéssel hogyan passzol bele a Csillagkapu univerzumába? Mit gondol erről?
BW: Mindenképpen új utat tör, de ezt is új módon teszi, hiszen a történet mesélésében is teljesen másmilyennek kell lennie egy sorozathoz képest. Nem úgy áll össze, hogy „itt van egy történet, azt követően pedig egy másik és még egy másik”… habár a sorozat kapcsán ehhez vagyunk szokva.

A játék teljesen másmilyen perspektívát kínál a Csillagkapu univerzumában való kalandozásra. A vázlatok és a jegyzetek alapján tudom, hogy vannak bele olyan elemek, amelyek teljesen újnak számítanak és kimondottan a játék számára hozták létre őket, ezzel párhuzamosan viszont messzemenő módon tisztelik a Csillagkapuban eddig elhangzottakat és látottakat, mint például a szabad Jaffákat is.

A játszható karakterek szintjéig bontottak le mindent és természetesen végső soron ez az, ami a játék középpontjában áll. A fő történetszál nem valami olyasmi lesz, amit egy sorozatbeli epizód során megmutathattunk volna vagy akár egy sorozat fő vezérfonalaként használhattunk volna. Ez egy hatalmas, nagy lélegzetvételű történet lesz. Elég nagy ahhoz, hogy jó alapot szolgáltasson egy MMORPG számára.

GW: Hallottam, hogy 40-50 óra tiszta játékidőbe telik majd végigvinni a játékot. És ez csupán egy szemszöget jelent!
BW: Pontosan! Ez több évadnyi televíziós sorozat időtartamának felel meg. A történet alapvetően olyan nagy lélegzetvételű, amit mi nem tudnánk a sorozatban megvalósítani. Olyan, mintha szabadjára engednék az egészet, szem előtt tartván, hogy a rajongók szeretik a franchise-t, ezért nem is akarják elidegeníteni maguktól a rajongókat. Természetesen szeretnék, ha a rajongók részt vennének ebben, de csak kimondottan a rajongókra alapozva nem fog működni a dolog.

GW: A Csillagkapu rajongók már nagyon várják, hogy az MGM vagy a SciFi mondjon valamit a franchise jövőjét érintően. Mi lesz előbb? Egy harmadik film? Vagy a harmadik sorozat esetleg? Tudna néhány szót mondani arról, hogy mi várható?
BW: Persze. Dolgozunk valamin. Jelenleg csak ennyit mondhatok. Egy kicsit frusztrált voltam, amikor ezek a dolgok képbe kerültek. Egyrészt amiatt, hogy az Atlantisz hogyan halad, másrész pedig azért, mert az írók sztrájkja alatt semminek a fejlesztésébe nem akartunk belefogni, mert nem tűnt volna helyes döntésnek. Habár kanadaiak vagyunk, felismertük, hogy ez az egész sztrájk amerikai piac miatt helyzete miatt robbant ki és ezt tiszteletben is tartottuk. Én is tagja vagyok a Writer’s Guild of America-nak, így ez több szinten is kellemetlenül érintett mindenkit.

Robert-tel az utóbbi időben kicsit elszakadtunk egymástól, de mindketten nagyon élveztük az Ark of Truth és a Continuum készítését. Őszintén szólva nagyon jó lenne, ha évi 1-2 ilyen film készülne, mert elég idő áll rendelkezésre mind az írásra, mind a film elkészítésére. A filmekre való felkészülés átlagban kétszer olyan bonyolult feladatot jelent, mint a legnagyobb lélegzetű epizódok esetén.

A Stargate Universe nagyszerű alapötlet egy televíziós sorozathoz!

GW: Az írók és a stáb nem nyugtalanok egy kicsit, hogy visszaálljanak évi 40 órányi anyag, azaz két sorozat párhuzamos készítésére?
BW: Én nem vagyok nyugtalan emiatt. Legutóbb jóformán szükségből csináltuk így. Az Atlantisz elkészítésére rendelkezésre álló anyagi keretünk épp hogy elég volt, hogy befejezzük a munkákat, miközben a dollár árfolyama folyamatosan ment felfelé. Amikor anno azt mondtuk, hogy ebből a pénzből meg tudjuk csinálni a munkát, akkor ezt a döntést egy sokkal kedvezőbb dollárárfolyam mellett tudtuk garantálni.

Utálok ennyire gyakorlatias lenni, de minden tized dollár, minden pont a rendelkezésre álló költségvetésünkben óriási jelentőségű. Egy televíziós sorozat esetében 60 és 80 ezer dollár körüli összegről beszélünk. Ebből tudjuk a képernyőre varázsolni a dolgokat és ugye mindenki szereti, ha sokat tudunk így visszaadni. Mindannyian arra törekszünk, hogy a lehető legnagyobb szabású sorozatot hozzuk össze, amit csak tudunk és nagyon, de nagyon gyűlölöm, hogy – tudom, hogy a rajongók egy bizonyos szinten túl nem szívesen hallgatják a létrehozás nehézségeiről és költségeiről szóló dolgokat, de – amikor ránézek a drága hálózati sorozatokra, melyek legalább kétszer-háromszor ekkora költségvetésből készülnek, tényleg elgondolkodom, hogy „mennyi mindent tudnánk ekkora összegből összehozni”. A Continuum-ot például egy akkora költségkeret mellett készítettük, mint ami egy epizód rendelkezésére áll például…

GW: .. a Lost-ban.
BW: Így van.

GW: Mit gondol, a Stargate Universe-nek mennyiben kell különbözőnek lennie az eddigiektől, hogy tovább vihesse a franchise-t és új nézőket ültessen a képernyők elé? Vagy másik oldalról megközelítve: mennyire kell magát egy jó bevált formulához tartania?
BW: Nos, sikerült rátapintania a lényegi kérdésre, mert mindkét elvárásnak egyszerre kell megfelelnie. Egyszerre kell érződnie rajta, hogy Csillagkapu sorozatról van szó, ugyanakkor újnak is kell hatnia. És ez a kulcskérdés, ez a mindenképp fenntartani kívánt egyensúly és egyben a kihívás is az egészben. Hogy még egyszerűbben fogalmazzak: ha egy CSK-2 kalandjait elmesélő sorozatot indítottunk volna, az sosem működött volna. Ez nem a CSI modell.

Az Atlantisz esetében például azért nem tudtuk a történetet az itteni galaxisba helyezni, mert akkor a CSK-1 kalandjai ugyanebben a galaxisban ezzel párhuzamosan futnának, és jogosan tennénk fel a kérdést, hogy „várjunk csak egy percet, hol vannak a jól ismert karakterek? Ha ilyen és ilyen helyzetbe kerülünk, akkor miért nem hívják segítségül a CSK-1-et?”. És fordítva. Ez a dilemma vezetett el végül a „The Pegasus Project” ötletéig, ahol mindenkinek együtt kell dolgoznia vagy legalább együttműködnie a sikerért. Szinte már tudathasadásos állapotba kerültem az epizód készítése során. „Ez most a CSK-1 kalandja, nem? De hát Atlantisz epizódot írok!”.

GW: Ez eredetileg amúgy is Atlantiszos ötlet volt, nem?
BW: Nem. A szuperkapu az én eredeti koncepcióm volt, a „Beachhead” ötletével együtt. „A két galaxis közötti út jó nagy távolságot jelent. Ha el akarunk jutni egy másik galaxisba, akkor jöjjünk elő valami új dolog ötletével, amivel ezt könnyen át tudjuk hidalni”. Egyszerűen imádom a szuperkaput! A „Camelot”-ban és az Ark of Truth-ban is az a kedvenc jelenetem, amikor a szuperkapu aktiválódik. Nagyszerű jelenet! A „Beachhead” óta a szuperkapu mérete jelentősen megváltozott, de ebbe most ne menjünk bele!

GW: A „The Pegasus Project” megmutatta, hogy a két sorozat nagyon jól tud együtt működni és nagyon jó történetek alapjául tud szolgálni. Nem volt csalódott, hogy több hasonló lehetőség nem adódott?
BW: Őszintén szólva az epizód készítése a logisztikai problémák és a kirívóan magas költségek miatt kész rémálom volt. Azzal azonban vitatkoznék, hogy a jövőbeli Csillagkapu filmek esetében nem válogatnánk esetleg mindkét stábból és szerintem az Atlantisz-történetek egy része a Csillagkapu Parancsnokságot is érintheti. Nagyon remélem, hogy egyszer egy mozifilm készítésére is lehetőségünk nyílik majd és reménykedem a Continuum sikerében – egyrészt azért, hogy önmagában sikeres legyen, másrészt pedig, hogy a siker esetleg megadja számunkra erre a lehetőséget.

GW: Az Ark of Truth nagyon jól teljesít.
BW: Tudom. Az eladások tekintetében bőven túlhaladja a várakozásokat.

GW: A közeljövőben nem kerül veszélybe a Csillagkapu Parancsnokság díszlete? Sokba kerülhet továbbra is fenntartani a díszletet…
BW: Nagyon sokba kerül, habár azért használjuk. Sokkal többe kerülne lebontani, aztán további Csillagkapu filmek kedvéért pedig újra felépíteni. Ha egy kicsit kalkulálunk, akkor látható, hogy ha újabb filmet készítenénk, akkor mindenképpen érdemes továbbra is fenntartani a díszletet. Ha úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem várhatók újabb Csillagkapu filmek, akkor fogjuk majd a díszlet bontását megkezdeni. Némi célzás értékű lehet, hogy a díszlet még mindig áll…

GW: Azt nyilatkozta, amikor David-del beszélt tavaly ősszel, hogy Rob-bal együtt készen állnak arra, hogy prezentálják a Universe-zel kapcsolatos ötletüket a SciFi-nak. Jól ment a dolog?
BW: Nagyon jól ment, igen.

GW: Aztán megkezdődött a sztrájk.
BW: Őszintén szólva a sztrájk csak egy része az egésznek. Elég költséges sorozatot gondoltunk ki. Az ötletünk nem tartozik éppen a legolcsóbb elképzelések közé. Ha úgy készíthetjük el a Universe-t, ahogy mi szeretnénk, akkor igen költséges lesz és szerintem bizonyítottunk már, úgyhogy előálltunk az ötlettel, hogy „kaphatnánk-e ezúttal annyi pénzt, hogy úgy csináljuk a dolgot, ahogy szeretnénk”. Ha nem kapjuk meg a pénzt, akkor őszintén szólva nem is szeretnék belevágni. Minek valamit rosszul csinálni?

GW: Van még valami publikus információ a sorozat karaktereivel vagy történetével kapcsolatban?
BW: A Stargate Universe alapötlete egy hajó, ami korábban egy Ős kísérlet része volt, és amit még millió évekkel ezelőtt indítottak útjára. Olyan kísérlet volt ez, aminek gyümölcsét ők nem láthatták, de mi igen. Az Ősök eléggé elfoglaltak lettek az egész felemelkedés dologgal.

A kísérlettel az volt a céljuk, hogy hajót küldenek az univerzum felfedezésére, de előreküldenek egy másik hajót, amely a felfedezett galaxisokba csillagkapukat telepít. Az Ősök remélték, hogy egy nap majd a kilencedik ékzárat használva eljuthatnak a hajóra. Alapvetően ez a Stargate Universe alapötlete.