A magát „vándorszínésznek” valló Carmen Argenziano minden kétséget kizáróan nyomot hagyott a Csillagkapuban a sorozatnál eltöltött hét éve alatt. Jacob-ként, Samantha Carter apjaként hamar mellékszereplőből a Csillagkapu egyik fontos tagjává nőtte ki magát...

A GateWorld által készített interjúban Carmen Argenziano többek között arról is beszél, hogy mi mindent nyújtott számára a sorozat, milyen volt Amanda Tapping-gel és a többi színésszel együtt dolgozni és hogy hogyan érez Jacob halálával, a karakter kiírásának kapcsolatban.

GateWorld (GW): Mesélj egy kicsit arról, hogy milyen volt a casting a „Secrets” és a „The Tok’ra” epizódokhoz!
Carmen Argenziano (CA): Embert próbáló! Emlékszem, hogy mindannyiunk próbáját rögzítették, több más tehetséges színésszel kellett versengenem a szerepért. Végül rettenetesen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy engem választottak, mert – ha fogalmazhatok így – itt Vancouver-ben aztán tényleg nagy a versengés! Elég sok tehetséges színész jelent meg a válogatáson, Charles Cioffi és még sorolhatnám.

A válogatás során az én próbámat is rögzítették, melyet korábban már többször is elpróbáltam. Amikor meghallottam a híreket, hogy engem választottak, akkor bizton állíthatom, hogy az életem egyik legemlékezetesebb pillanata volt – főként karrierpályámat tekintve.

Nagyon ritkán adatik meg ahhoz hasonló lehetőség egy színész számára, hogy olyan szerepet kapjon, ami saját életét is ugyanolyan fantasztikus módon befolyásolja, mint ez a szerep is. A rám irányuló figyelem, a biztonság, a pénz és minden más velejárója által a szerep több téren is sokat nyújtott nekem. A vándorszínészeknek nem nagyon van állandó munkahelyük, ahol viszonylag huzamosabb ideig dolgoznának. A Csillagkapu azonban megadta ezt számomra, amiért én örökké hálás leszek.

GW: Tehát a Csillagkapu nagy szerepet játszott az életedben és a karrieredben egyaránt, csakúgy ahogy Jacob Carter-nek is viszonylag meghatározó szerepe lett a sorozatban. Jacob elég sok történeti szálban és kulcsepizódban volt fontos szereplője a történéseknek.
CA: Igen, ez még a Brad Davis időszakban volt, még Robert Cooper előtt. Robert a felvételemet követő évben jött csak. Első szereplésemkor még valóban úgy tervezték, hogy a karakterem rákban fog meghalni. Aztán később azzal, hogy Selmak új erőt adott neki, melynek hála további öt évet és 25 epizódot tölthetett a karakter a Csillagkapu univerzumában, egyikévé vált azon tapasztalatoknak, ami tényleg fantasztikus élményekhez juttatott.

Sohasem tudni, hogy hol jelentkezik valami plusz ebben a szakmában. Majdnem olyan, mint Las Vegas, ahol sosem tudhatod mikor ütöd meg a főnyereményt. Nagyszerű élmény volt itt dolgozni.

GW: A karakter megformálójaként elég különleges kapcsolatod volt az egyik állandó szereplővel, Amanda Tapping-gel.
CA: Amanda az első naptól kezdve ott volt a sorozatnál, mindvégig támogató és kedves volt. Hatalmas pozitív hatással volt az egész forgatásra és stábra. Mindenki nevét tudta. Mindig ott volt hogy segítsen és mindig segített is.

Emlékszem, hogy egy alkalommal elég sokat szenvedtem egy szövegemmel a legelső epizódom forgatásakor. Megfogta a kezem és ezzel rögtön bensőséges kapcsolatot teremtett köztünk. Azóta mindvégig kedveltem.

GW: Milyen gondolatok kavarogtak benned Jacob Sam-mel való kapcsolatáról és arról, ahogy ez az évek során fejlődött?
CA: Kiindulásként volt egy lányom, aki ráadásul gyönyörű. A saját lányomról készült néhány képet fel is használtunk néhány epizódban. Amikor Sam-et fiatalabbként láthattuk, akkor ezeket a képeket fali portrékként használtuk fel a jeleneteknél. Vagy innen vannak például a kandalló felett és imitt-amott feltűnő fényképek is. Ha van valamiféle hasonlóság vagy bármi ilyesmi, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy Amanda az én lányom, mert tényleg volt közöttünk egy kapocs. Fantasztikus színésznő és nagyszerű ember!

GW: Jacob Carter apa és családos ember, a fiával való kapcsolatában viszont eltávolodtak egymástól és ez az állapot még akkor is fennállt, amikor elhagyta a Földet. Mit gondolsz Jacob döntéséről, hogy Földön kívül folytatta az életét?
CA: Szerintem nem volt választása. Úgy értem elég heves szkepticizmus övezné nálam a döntést, még akkor is ha haldokolnék, hogy olyan életet válasszak-e, ami bizonyos formában Földön kívüli és idegen.

De a szimbióta… azt hiszem, hogy Jacob és Selmak valódi szimbiotikus kapcsolatban éltek tovább. Selmak Jacob számára valami olyasmi lehetett, mintha Albert Einstein lett volna: mintha lenne mellette valaki, aki 20 különböző nyelvet beszél és akinek bizonyos formában megvan a tudása az univerzum egészéről. Ha ilyen tudással és ilyen erővel, stb. tudnánk élni, amit Selmak nyújtani tudott Jacob-nak, akkor az tényleg erősen csak a science fiction kategóriájában képzelhető el. Magában rejti a science fiction rengeteg lehetőségét és a tudás, amire emberekként mind törekszünk és az ebben rejlő potenciál mind megadatottak számára. Mágikus, fantasztikus dolog lehetett, ahogy Selmak megosztotta Jacob-bal az univerzum egészéről meglévő tudását. Nagyszerű lehetőség volt ezt eljátszani. A gondolat mámorító, hogy megvan benned az efféle tudatosság és bölcsesség. Emberi logikával szinte felfoghatatlan mindez és ez pont olyasmi volt számomra, amit nagyon szívesen eljátszottam volna.

GW: Milyen volt a munka a többi színésszel? Rick-kel, Michael-lel és Chris-szel?
CA: Szórakoztató volt, mindvégig. Michael-lel és Chris-szel mindig jól szórakozunk a forgatásokon, azon túl, hogy mindannyian élveztük a munkánkat. Azt hiszem, hogy Rick humora nagyon sokat jelentett az egészben, Chris és Michael pedig mindig ott voltak, hogy jó legyen a hangulat. Mindig nagy örömmel mentem Vancouver-be, a sorozat forgatására, hogy valami kreatív dolgot vihessek véghez, mellyel végső soron az embereket szórakoztathatom.

GW: Melyek voltak az első érzéseid, amikor olvastad a „Reckoning” és a „Threads” forgatókönyveit és rájöttél, hogy mi lesz Jacob végső sorsa?
CA: Azt hiszem készen álltam rá, felkészültem. Tudom, hogy minden karakternek megvan a maga életpályája a sorozatoknál, bár itt sosem tudtam igazán, hogy mit terveznek Jacob karakterével – azon túl persze, amit éppen aktuálisan el kellett játszanom. Mindenesetre nem voltam teljesen meglepve.

Az utolsó néhány epizódom forgatását ugyanúgy élveztem. A színészek nagyon szeretik a halál-közeli jeleneteket! Kihívás ez mindannyiunk számára. Ez olyasvalami, amit mindenképpen fel szeretnénk fedezni, mert mindannyiunk számára elkerülhetetlen. De igen, készen álltam rá, hogy az itt szerzett csodás élményeknek vége szakadjon.

GW: Most, amikor visszanézel a sorozatnál eltöltött hét évedre, mely emlékképek élnek benned a legerőteljesebben, amit mindenképp magaddal vittél az itt szerzett élményekből?
CA: Az emberek, akikkel a sorozatnak köszönhetően találkoztam. Nem csak a karakterek, az írók és a rendezők, hanem ezen túlmutatóan is. Elvezetett a felismeréshez, hogy milyen csodálatos rajongói bázisa van a sorozatnak, a találkozókon rengeteg emberrel találkoztam, akiknek az életét sok szemszögből pozitívan befolyásolta a sorozat. A mi munkánk által, végső soron. Mindazzal, amit nyújtani tudunk nekik és amit saját életükre vetítenek le.

Végső soron ez az oka annak, hogy színésznek álltunk, legalábbis számomra, hogy az emberek életére pozitív hatást tudjak gyakorolni. Hogy reményt adjak nekik. Hogy felismerjék, hogy mennyi minden lehetséges az életben, kik ők valójában és kikké válhatnak. Ezért volt csodás az itt gyűjtött tapasztalat és volt egyben fantasztikus lehetőség számomra, hogy nem csak egy nagyszerű karaktert személyesíthettem meg, de a lehetőség is adott volt, hogy ezáltal másokkal kapcsolatba kerülök, akikre így hatással vagyok.

Fantáziavilág volt ez számomra. Egy nagyszerű fantazmagória egy csodás karakter szemszögéből. Számomra is nyújtott új dolgokat. Úgy értem, ha igazán azonosulsz a szereppel, az a színésznek is új dolgokat képes nyújtani. Többet tudsz meg és fedezel fel magaddal kapcsolatban is, többet az életben rejlő lehetőségekről, hogy mi mindent vihetünk véghez életünk során. Jacob/Selmak leginkább ezt nyújtották számomra.

GW: Mondanál pár szót, hogy mivel foglalkozol mostanság? Ha ismét felkérést kapnál a Csillagkaputól, visszamennél?
CA: Oh, igen! Mindig is nyitott leszek a lehetőség irányában, hogy visszamenjek a Csillagkapuhoz, mert olyasvalamit adtak nekem, ami nagyon különleges és ritka élményt jelent.

Jelenleg új élményeket szerzek a C.S.I.: New York-nál. Nemrég fejeztünk be pár epizódot és most az évad végi epizódokig bezárólag részt veszek a forgatásokon. Épp most jöttem vissza New York-ból, amúgy néhány nagyszerű íróval is együtt dolgozom, többet között Pam Veasey-vel. Gary Sinise pedig nagyszerű színész! Mindannyian profik és több tekintetben is hozzájárulnak a közös munkához, amit én nagyon élvezek.