O'Neill: "Hölgyeim és uraim, itt az ezredes beszél. Üdvözlöm önöket a P3X989-en, ahol jelenleg kellemes ... szobahőmérséklet van."

A technika meglehetősen fejlettnek látszik, de már mintha régóta állna ott. Elindulnak felfedezni az épületet és az egyik teremben számítógépre bukkannak, de miután nem túl bizalomgerjesztő hangokat hallanak elindulnak visszafelé. Hirtelen fényt látunk és mindannyian elájulnak.

Amikor magukhoz térnek egy addig még nem látott teremben vannak, aminek a közepén egy oszlopszerűség van, ezt veszi körül, sugárszerűen 8 pad. Egyenruhájuk helyett fekete ruhát viselnek világos csíkokkal és nincsenek velük a fegyvereik sem. De máskülönben jól érzik magukat.

Nyílik az ajtó és belép Harlan, aki örömel nyugtázza, hogy magukhoz tértek és jól érzik magukat. Daniel elmondja a szokásos bemutatkozó szöveget, hogy felfedezők vagyunk a a Földről, stb. Kézfogáshoz nyújtja a kezét, amit Harlan teljesen félreért és ő egyszerűen előre nyújtja a bal kezét. Harlan lelkesen ismételgeti, hogy Comtraya és, hogy micsoda nagyszerű példányok is ők. Kiderül, hogy Harlan a bolygó utolsó túlélője.

A következő jelenetben mindannyian a komplexum egy folyosóján vannak és, jó felfedezők módjára próbálják megismerni a bolygót. Harlan elmondja, hogy a 3-as szektorban sok a gond, a meghibásodás. Daniel érdeklődik, hogy mi a helyzet az épületen kívül. Kiderül, hogy a föld alatt vannak, mert a felszín lakhatatlan a sugárzás miatt. Daniel kérdésekkel halmozza el Harlant: mi történt, ugye a felszínen alakult ki a civilizációjuk és csak később költöztek le és nagyon szívesen meghallgatná a történetet. Harlan válsza csak annyi, hogy majd ha eljön az idő.

Harlan: "Majd ha eljön az idő."
O'Neill (szokásos szarkazmusával): "Időnk, mint a tenger."
Harlan (nagyon vidáman): "Igen. Megértettétek. Cumtraya."
O'Neill: "Mi , mi ez a cumtraya? Olyan, mint az aloha?"
Daniel: "Harlan, mióta van egyedül?"
Harlan: "Wallace ment el utolsónak. Nagyon hiányzik. Ti mind nagyon hasonlítotok Wallace-ra, (Carterre mutatva) kivéve persze téged, mert te nő vagy, és (Teal'cre mutatva) téged, mert te nem tudom mi vagy. ... Hubble, ő teremtette ezt az egészet de nagyon hamar meghalt, túl hamar, sok titkot vitt magával...nagyon régen már.
O'Neill: "Mégis milyen régen?"
Harlan: "Pontosan? 99 270 000 órája.
O'Neill: "Az 11 ezer év."
Carter (csodálkozva): "Honnan tudta?"
O'Neill (szintén csodálkozva): "Annyi?"
Carter (rövid számolás után): "Igen."
Daniel: "Maga honnan tudja?"
Harlan: "Na ugye. Minden jobb lett még az agyatok is. Oh sokkal, sokkal jobb lett."
O'Neill: "Hogy hogy jobb lett?"
Harlan: "Nem érzitek? Nem vagytok erősebbek, okosabbak?"
Daniel: "Azt hiszem igaza van. Én érzek valamit."
Harlan: "Hát persze, hogy érzel. Nagy ajándékot adtam nektek, mindenetek sokkal jobb lett."
O'Neill: "Hogy-hogy jobb?"
Harlan: "Nem tettem bennetek kárt. Csak feljavítottalak titeket."
O'Neill (láthatóan elveszítve türelmét): "Jól van, jól van. Figyelj, figyeljen rám. Még egyszer megkérdezem érthetően. Hogy-hogy jobb?"
Harlan csak hebeg-habog.
O'Neill: "Indulás, menjünk innen."

És valóban irány a Csillagkapu. Carter tárcsáz miközben Harlan utoléri őket és megpróbálja meggyőzni őket, hogy nem mehetnek el, mert nem biztonságos. Vissza fognak jönni.

Visszatérve a Parancsnokságra Dr. Fraiser megvizsgálja az SG-1-et.

 
Dr. Fraiser: "Ezredes, hogy van?"
O'Neill: "Életemben nem voltam jobban. Kicsit aggódom is miatta."
Dr. Fraiser: "Én meg emiatt aggódom. Hallgassa." (Átadja a sztetoszkópot)
O'Neill: "Nem hallok semmit. Ez az a jobb? Meghaltam?"

 
A doktor vért akar venni, de csak valami fehéres folyadék jön Jack karjából. Röntgent kér, Teal'c pedig megjegyzi, hogy eltűnt belőle a Goa'uld. Ekkor Jack fog egy szikét és felhasítja a karját, hogy megnézze milyen belül (lásd T2). A bőr alatt egy gépkart találnak. Dr. Fraiser azonnal riadóztatja a bázist és biztonságiakat kér a gyengélkedőre.

A cellában.
Daniel: "Hihetetlen. Mindenem úgy néz ki, mint az igazi és az is, legalábbis úgy érzem. (közben a kezét nézegeti) Sőt ha lehet jobb, mint volt."
Carter: "Ezt mondta Harlan is."
Daniel: "De miért titkolózott."
Carter: "Talán félt, hogy kárt teszünk benne."
O'Neill (a kezét nézegetve): "Ha tudná milyen igaza volt."

Sam próbálja megérteni a történteket - Harlan átvitte a tudatukat egy másik testbe. Közben Teal'c meglehetősen feszülten viselkedik az elveszett Goa'uld miatt, és azt mondja, hogy még érzi a jelenlétét. Jack nagyon súlyosnak érzi a helyzetüket.

O'Neill: "A saját embereink tartanak fogva minket."
Daniel: "Örökre nem zárhatnak be ide minket."
O'Neill: "Miért nem? Ugyan mit gondol, mi lesz velünk? Azt hiszi a hírszerzés engedi majd, hogy visszatérjünk a munkánkhoz, mint CSK-1?"
Daniel: "Megvannak a jogaink, Jack."
O'Neill: "Miféle jogokról beszél?"
Carter: "Nem számít mit tettek velünk. Emberek vagyunk."
O'Neill: "Emberek? Komolyan azt hiszi?"
Carter: "Hát Harlan azt mondta visszamegyünk, már tudjuk miért."

Hammond tábornok küldeni akar egy másik csapatot a bolygóra, Jack szerint ez hiba volna mert velük is ugyanez történne. Harlan, aki maga is robot azt hiszi, hogy ezzel szívességet tesz. Hirtelen az SG-1 mindegyik tagja rosszul lesz. Vissza kell menniük.

Újra a P3X989-en és mindannyian azonnal jobban érzik magukat, újra van energiájuk. Előkerül Harlan is, aki nagyon örül, hogy visszatértek - ellentétben Jackkel aki rögtön nekitámad, és csak azzal tudják lecsillapítani, hogy ha megöli Harlant, akkor nem lesz aki visszarakja őket a testükbe. Harlan azonban azt mondja, hogy ez nem lehetséges, véglegesen a szintetikus testekbe vannak zárva. De sokkal jobb lesz így.

Visszavezeti őket pihenni oda, ahol legelőször magukhoz tértek. Ő maga meg elsiet valamilyen hűtőanyagszivárgást megjavítani. Emiatt is volt szüksége társakra, mert sok a munka, nem tud egyedül rendet tartani. Évszázadok óta barkálcsolhat már, hogy működjön a komplexum.

Jack nem bír egy helyben maradni és elindul, hogy megkeresse Harlant és beszéljen vele, mint robot a robottal. Daniel próbálja felfogni, mit is jelenthet 11 ezer évig élni, de ez alig lehetséges - Sam szerint lesz elég idejük hozzászokni. Minden érzés, gondolat megmaradt és ha úgy vesszük, akkor az emberi test is csak egy gép. Lehet, hogy Harlannak igaza volt és jobb lesz így - mondja Daniel.

Teal'c egyszercsak fogja magát és elmegy. Sam és Daniel utána, de nem találják. Csak mi látjuk, hogy valami nagyon nincs rendben Teal'ckel.

Eközben Harlan elmondja, hogy a faja a kihalás szélén állt, a bolygó bioszférája nem tarthatta fenn őket. Kidolgoztak egy olyan tervet, ami alapján bármi történjék is néhányan életben maradhassanak, de a régi testükben mér réges-rég nem élnének. Eredetileg kb. ezren voltak, de gond volt az átviteli eljárással, sokan elvesztek. Sokan elmentek a Csillagkapun át és nem jöttek vissza, mások lemondtak az életről, kimentek a felszínre és elhagyták az energiaforrás hatósugarát. Wallace volt az utolsó és életét adta az állomásért egy balesetben. Azóta egyedül van. De most már itt vannak és minden sokkal jobb lesz. Azt is megtudják, hogy állandó energiaellátás nélkül csak néhány órát képesek működni.

Hirtelen rázkódni kezd az egész állomás. A hangszóróból figyelmeztetés jön, hogy szivárog a hűtőanyag, gyorsan meg kell javítani, mert különben végük. Harlan azt modja, hogy menjenek csak, tudni fogják mit kell tenniük, mert betáplálta az agyukba a tudnivalókat. És valóban, tudják merre kell menniük és mit kell csinálniuk.

 
Jack több méteres magasságból néz szét, hogy juthatna le a leggyorsabban az alsó szintre, majd egyezerűen átugrik a korláton és minden probléma nélkül földet is ér :) Láthatóan ő is igen elégedett a szintetikus test képességeivel. Eközben Daniel és Sam megtalálják a keresett csövet és miután Danielnek sikerül puszta kézzel leemelnie az acélfedőt csodálkozva konstatálja újonnan szerzett erejét.

Jack megtalálja a másik szellőzőt és munkához lát, amikor váratlanul megjelenik Teal'c és Jackre támad. Miközben verekednek a nyomás még mindig emelkedik és a hűtőrendszer összeomlással fenyeget. Az acélcső amivel Jack védekezni próbál egyszerűen elhajlik Teal'c hátán, aki azután hozzávágja Jacket a csövekhez, amelyek közül egy eltörik, így lecsökken a nyomás és elmúlik a túlmelegedés veszélye. Teal'c a kiáramló gőzbe nyomja Jack arcát. Az utolsó pillanatban megjelenik Harlan és megsemmisíti Teal'cet.

Egy ahhoz hasonló terembe vezeti őket, ahol felébredtek és ott van mindegyikőjükből az igazi, de beragasztott szájjal. Harlan elmondja, hogy nem akart ártani, amint belenyugodtak a helyzetbe, visszajuttatta volna az igaziakat a Földre. Meg kell birkózniuk a ténnyel, hogy nem tudatátvitel történt, hanem ők másolatok. És soha nem mehetnek vissza. Jack elhagyja a termet, a többiek pedig felébresztik az igaziakat.

Igazi O'Neill: "Dan?"
Robot Daniel: "Ah... mondjuk."
Igazi O'Neill: "Harlan, merre járt?"
Harlan: "Volt egy kis dolgom."
Igazi O'Neill: "Azt látom. Mit csinált?"
Harlan: "Lemásoltalak titeket, megmentettem a bolygót, ilyesmi."

 
A két Sam rögtön elkezdi megvitatni a dolog tudományos oldalát. A két Daniel nagyszerűnek tartja ezt. Jack elindul, hogy megkeresse hasonmását. A robot Jack a félig elkészült Teal'cet nézi, mikor az igazi rátalál.

Igazi O'Neill: "Ide figyelj, engem sem vidít fel túlzottan ez a dolog."
Robot O'Neill: "Azt hiszed tudod, mit érzek?"
Igazi O'Neill: "Hát igen. Alapvetően mi ugyanazok vagyunk."
Robot O'Neill: "Úgy néz ki." (megmutatja az arcát)
Igazi O'Neill: "Au! Sajnálom."
Robot O'Neill: "Ja."
Igazi O'Neill: "Szóval mi az ördög történt itt?"
Robot O'Neill: "Valaki ellopta az életemet, az történt."
Igazi O'Neill: "Az az én életem."
Robot O'Neill: "Nekem is ugyanolyan jogom van hozzá. Egész idő alatt azon gondolkoztam hogyan juthatnék vissza a saját testembe, ahová tartozom."
Igazi O'Neill: "Hát, sajnos az már foglalt."
Robot O'Neill: "Észrevettem. ... De akkor mi vagyok én? ... Mit akarsz?"
Igazi O'Neill: "Odabent mindenki az élet értelmén vitatkozik. A két Daniel lenyűgözőnek tartja, a két Carter meg máris veszekszik. Teal'c magányos. Nekünk is lenne mit megbeszélnünk."
Robot O'Neill: "Ha arra gondolsz, nem akarok vitát nyitni arról ki menjen vissza."
Igazi O'Neill: "Köszönöm."
Robot O'Neill: "Hidd el ez részemről nem nagylelkűség. Nem mehetek vissza. Ha tehetném nem hagynám annyiban a dolgot."
Igazi O'Neill: "De itt van még a biztonság kérdése. Mindent tudsz a Földről, amit én. Kódok, védelmi rendszerek..."
Robot O'Neill: "Eltemetjük a kaput. Ne aggódj. És eszedbe ne jusson egy bombát átküldeni!"
Igazi O'Neill: "Nem akartam."
Robot O'Neill: "Dehogynem. Ismerlek."
Igazi O'Neill: "Jól van, jól van. A szavamat adom ezredes."
Robot O'Neill: "Hívj Jacknek."
Harlan hangja hangszóróból: "O'Neill ezredes"
Igazi és robot O'Neill teljesen egyszerre: "Az isten szerelmére."
Robot O'Neill: "Elintézem."
Az igazi O'Neill úgy rázza a fejét, mintha kísértet látott volna.

A robot Jack megtalálja Harlant és most már kezdi megérteni, hogy Harlan a túlélésért tette, amit tett. Harlan bizonygatja, hogy milyen jól meglesznek majd.

Robot O'Neill: "Az emberek nem szoktak örökké élni."
Harlan: "Talán nem, de az első néhány száz év után lehet, hogy kedvet kap hozzá."

 
Zárójelenet - búcsúzkodás. Ne felejték el eltemeti a kaput. Hát persze, hogy nem és az igaziak visszatérnek a Csillagkapun át a Földre