Brad Wright Interjú - 1. rész
2008.05.26 - Sokaris

A következőkben többek között a sarkkörön induló történet eredetéről, Richard Dean Anderson visszatéréséről, valamint a rajongók által a Csillagkapu nyolcadik évadának záró dupla részével, a Moebius [Mőbiusz]-szal vont párhuzamról is szó lesz. Az interjúból arra is fény derül, hogy az esetleges további Csillagkapu filmekben az egész szereplőgárda szerepelni fog-e.

GateWorld [GW]: Brad, Önnel a legkönnyebb interjút készteni. Csak annyit kell tennem, hogy kényelembe helyezem magam és megkérdezem, hogy „mi újság”, Ön pedig megoszt velünk mindent, ami publikus és tudni lehet.
Brad Wright [BW]: Sokat beszélek, nem igaz?

GW: Tehát… mi újság?
BW: Jelenleg sok minden van folyamatban, de magától értetődően most a Stargate: Continuum-ról szeretnék beszélni, ami egyébként július 29-én fog megjelenni. Épp az imént vetítettük le az előzetest, szerintem nagyon jól néz ki! Holnap a találkozón is beszélni fogok erről, nagyon izgalmas lesz. Véleményem szerint ez a Csillagkapu franchise számára valaha végzett eddigi legnagyobb szabású munkánk. Nagyon büszke vagyok rá.

GW: Ez a „valaha végzett” elég sokat takar: tizenkét év munkáját.
BW: Tizenkét évet, igen. Az emberekben mindig van némi utólagos megbánás és keserű szájíz, ami felett nem tudunk egyszerűen elsiklani: „bárcsak meg tudtuk volna ezt és ezt valahogy oldani, bárcsak meg tudtuk volna valósítani”. A Continuum-mal kapcsolatban viszont olyan kevés ilyen érzés támadt bennem, hogy említésre sem méltóak. Martin Wood nagyszerű munkát végzett a rendezéssel. Nagyon jól tudtunk együttdolgozni a forgatáson – ahol ezúttal én is ott voltam, nem úgy, mint a sorozat készítése során, ahol mindig csak a következő forgatókönyv, jelenet vagy vágás miatt kellett állandóan aggódnom.

Ez volt az egyetlen igazi nagy feladatom a tavasz végére, így nagyon sok energiát fektettem a történet megírásába, amit időben be is tudtam fejezni. A sarkköri jeleneteket kellett először megírnom, melyeknek teljesen készen kellett állniuk a forgatás megkezdésére. Szerettem volna, ha a forgatás elkezdésekor már az egész forgatókönyv készen van, hogy a színészek már a teljes anyagot el tudják olvasni, mert így tudni fogják, hogy hogyan és merre haladunk.

GW: Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy megkérdezte őket „na, srácok, nem akartok az északi sarkra menni”?
BW: Az egész történet egy Barry Campbell nevű úriemberrel kezdődött, aki a tengerészet APLRIS jégtáborát vezeti északon. Az ott végzett munka számomra csupa csupa izgalom és érdekesség – tengeralattjáró, lopakodó akciók, ilyesmi –, ők ajánlották fel először, hogy „gyertek fel ide, hozzátok a stábot is. Mindenki szeretne találkozni veletek. Szeretnénk felajánlani ezt a lehetőséget, ami ráadásul a tábori morálnak is jót fog tenni”.

John Smith-szel, a sorozat egyik produceréve és Martin Wood-dal rögtön mondtuk, hogy „nos, miért is ne forgassunk fent északon”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy elő kellett állnunk valamiféle épkézláb vázlattal, történettel, ami megmagyarázza, hogy hogyan kerülünk a Föld északi sarkvidékére. Mindenképpen Földön játszódó történetet szerettem volna készíteni, mert szerepel benne egy felszínre kerülő atom-tengeralattjáró is és ezt mindenképpen bele akartam venni a filmbe, ezt a részt egyszerűen nem hagyhattam ki belőle.

Amikor már biztosra tudtam, hogy forgathatunk a tengeralattjáró fedélzetén, elmentünk San Diego-ba, hogy meggyőzzük őket, hogy tudjuk, mit csinálunk. Ezt a katonasággal való jó kapcsolatunk, így a Légierő is tanúsíthatja.

E köré szőttem tehát a történetet, hogy mindenképpen kihasználhassuk ezt a lehetőséget. Adódott a kérdés, hogy „hogyan juttatjuk a szereplőinket az északi sarkra”. A csillagkapu abban az időszakban volt a legsérülékenyebb és a legkevésbé védett – a kiásása óta –, amikor a második világháború kitörésekor Afrikából Észak-Amerikába szállították. A csillagkapu tehát a háború kitörésekor úton van. Ba’al elsüllyeszti ezt a hajót, de valahogy egy hősies tettel sikerül megakadályozni, hogy teljesen elsüllyedjen. Itt tettük fel magunknak a kérdést, hogy „mi van, ha valami kozmikus csoda folytán a hajó kapitánya éppen Mitchell nagyapja volt”.
Egy hősies cselekedettel tehát sikerül a bombát kijuttatni a hajóról, mielőtt az felrobbanna és habár a hajó egyben marad, navigációs problémák miatt össze-vissza sodródik az Atlanti óceánon, míg nem megreked az északi sarkvidéken.

Mikor az idővonal megváltoztatása után visszatérünk, egy hajó fedélzetén bukkanunk fel az északi sarkvidéken, a jelenben. Az induló dilemma persze az, hogy „hogyan tovább... Kellett lennie valaminek, amiért egy atom tengeralattjárót küldtek a megmentésünkre”. Tehát valahogy így indul útjára az egész történet. Természetesen a kérdés „hogyan tovább”-ja az, amiről a film innentől szólni fog.

GW: Ez úgy hangzik, mintha Ba’al szert tenne valamiféle időutazásra, vagy az idővonal manipulálására képes technológiára.
BW: Ba’al igazából tőlünk kapta az ötletet, amikor még a Földön tartózkodott. Egészen addig én sem tudtam, hogy hogyan fogom a történetnek ezt a részét elmesélni, amíg elő nem álltunk az időgép koncepciójával.

A vizuális effektek az eddig készített legjobbak között vannak. Craig, aki korábban az Image Engine-nél volt, készítette el a csapatával az F-15-ösök repülési jelenetét és a jelenetsor minősége, ahogy abból egy kis rész az előzetesben is látható… egyszerűen fantasztikusra sikerült.

Joel Goldsmith pedig a lehető legcsodálatosabb zenét komponálta a filmhez, amit csak el tudtam hozzá képzelni. Néhányan olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy pár napja ott lehettünk az anyag rögzítésén Seattle-ben és meghallgathattuk a felvételt. Nagyon nagy élmény volt először a Joel által készített apró darabokat, majd később az egész zenekar által előadott számokat hallani.

GW: Richard Dean Anderson is visszatér a filmben. Ezzel együtt az igazi Jack O’Neill is visszatér majd?
BW: Igen, Jack O’Neill is újra felbukkan a színen. Jack O’Neill tábornok és Jack O’Neill ezredes is visszatér. Nem mondom el, hogy ez most mit akar jelenteni, hagyom, hogy majd a film közben jöjjenek rá. Vicces, mert Rick másképp játssza a két karaktert, majd látni fogják. Egyrészt ott van a már jól ismert O’Neill, aki elég hosszú utat járt már be ahhoz, hogy semmit se vegyen igazán komolyan. Emellett pedig ott van a másik oldala, az az O’Neill, akit még jó pár évaddal ezelőtt ismertünk meg.

Rick-et és a színészi játékát leginkább a frissességgel tudnám legjobban jellemezni. Érezhetően tudatosan tervezte meg az egészet. Megígérhetem, hogy rengeteg elgondolást vitt bele abba, hogy hogyan fogja tudatosan játszani a szerepet a filmben. Ezt úgy mondom, hogy már jó párszor jártam a vágó szobában, láttam a jeleneteket.

Nem úgy színészkedik, mint aki csak kötelességből végzi a munkáját. Lehet azért van ez így, mert igazi színészi vénája van, mindig a legjobbat hozza. Nagyon jó volt őt viszont látni. Egy másik interjúban nemrég említettem, hogy olyan jó érzés volt Rick-el újra együtt dolgozni, mint amikor az ember a mindennapi fogyasztási cikkekben a megszokott, jó minőséget keresi és amikor egyszer csak megtalálja, akkor megszólal, hogy „igen, na ezt kerestem!”. Ez az érzés most ismét visszatér Richard Dean Anderson személyében. Persze a film azért a csapatról és a megváltozott idővonalról szól.

GW: Tehát azt mondja, hogy a film megfelel a vele szemben előzetesen támasztott elvárásoknak?
BW: Igen. Ahogy mondtam, ez az eddigi legjobb munkám. És azt hiszem egyben Martin Wood egyik valaha készült legjobb munkája is. Amikor a sorozaton dolgozunk, akkor a költségvetési, az időbeli megkötések mind ott voltak és a hallgatóság sokszor nem is tudja ilyenkor, hogy mennyi kényszerítő erővel kell egyszerre megküzdenünk. Ezt a filmet 18 és fél nap alatt forgattuk le, ezen felül volt még pár nap, amikor az északi sarkon forgattunk, de azok is mind munkával, forgatással teltek. Úgy voltunk vele, hogy „forgassunk, amikor csak tudunk”, mert elég hideg volt ott fent.

Saját mércém alapján azt mondom, hogy olyan filmet sikerült összehoznunk, ami sokkal nagyobb szabásúnak tűnik, mint azt a rendelkezésre álló erőforrásokból gondolnánk, mert tényleg minden trükköt bevetettünk, amit csak a nagy kalapból elő tudtunk húzni. Ráadásul én is ott voltam a forgatásokon, ami nagy segítség volt Martin-nak. Persze nem azért, mintha nélkülem nem tudnák egész pontosan, hogy mit és hogyan csináljanak, hanem azért, mert elég sokszor egy rugóra járt az agyunk. Például hogy „itt egy közelit fogok venni, mert tudom, hogy Brad első kérdése a vágószobában úgyis az lenne, hogy „hol van ehhez a jelenethez a közelim?"”.

Így viszont már ott helyben jóformán kész jeleneteket tudtunk felvenni, tudtuk, hogy „megvagyunk velük, készen vannak. Pontosan így akartuk csinálni. Hagyjuk is így, ez így rendben van”. Részben ezen okból is, a kész anyagnak eléggé filmes kinézete van, inkább annak hat, mint egy hosszú epizódnak. Struktúrájában is inkább egy filmre emlékeztet. Hasonló kameranézetekkel van tele, mint amit az előzetesben is látni lehet, de higgyenek nekem, ha azt mondom, hogy nagyon sok minden van még, amit nem láttak!

Építettünk egy hajót, az 1939-es modellt. James Robins vezető tervezővel beszélgettem az előkészületek elején, hogy „forgathatnánk a hajó belsejében”, erre ő azt válaszolta, hogy „na igen, de 1939-ben, hát nem is tudom…”. Rájöttünk, hogy ahhoz, hogy élethűen adjuk vissza a korabeli híd képét, ahhoz valahogy régi, korhű berendezésekkel kell helyettesítenünk sok mindent, mert a legtöbb berendezés túl modernnek hat. Arra is rájöttünk, hogy a végén olyan magas lenne az erre költött összeg, mintha a semmiből építettünk volna egy vadiúj hajót”.

Ezen felül azt is meg tudtuk oldani – mivel a tároló helyiséget külön kellett megépítenünk –, hogy a csillagkaput is abban a helyiségben tárolják, ahol később majd a csapattal is találkozunk. Ez a helyiség - a sorozatban látottakkal szemben, ahol a nagytermet magával a csillagkapuval együtt építettük meg - kardáncsuklós megoldással készült, tehát amikor a hajó elkezd süllyedni, miután C4 segítségével utat törünk magunknak a hajó oldalán, a szoba is megbillen. Ténylegesen elkezd süllyedni, ha úgy tetszik. Természetesen ez mind az északi sarkvidéken történik, tehát az egész forgatási helyszínt le kellett fagyasztanunk. Ilyen megoldással már a sorozat készítése során is dolgoztunk, de sohasem volt lehetőségünk ilyen nagyszabású terveket megvalósítani.

GW: Mit gondol, mennyire hasonlít a film az Ark of Truth-hoz olyan értelemben, hogy a költségvetés nagyban behatárolja a látványt?
BW: A Continuum-ra egy kicsivel többet költöttünk. Látta az Ark of Truth-t, annak is nagyszabású utánérzése van - hegyek fölött repülő helikopterek, meg minden. Tehát olyan értelemben hasonlóak, hogy mindkettő nagyfilmnek készült. Azt hiszem, hogy a legnagyobb különbség a kettő között az alapelképzelésben rejlik: a rajongók a sorozat befejeztével jogosan várták az Ori történetszál lezárását és ezt a részt készítette el Robert az Ark of Truth-al.

Ezzel szemben a Continuum én úgy mondanám, hogy „tipikus, hamisítatlan Csillagkapu”, olyan nagyszabású film, amit mindig is szerettem volna elkészíteni. Egyáltalán nem igaz, hogy kevésbé lenne nagyobb alkotás, mintha eredetileg mozifilmnek készült volna. Sok szempontból adta magát a dolog, hogy lehetett volna belőle akár mozifilm is, de persze korántsem volt akkora anyagi keretünk, hogy egy ilyen filmet összehozhassunk.

Ahhoz viszont elég sok pénzünk volt, hogy sok mindent a képernyőre tudjunk varázsolni és ez nagy különbség a sorozathoz képest. Egyrészről tehát mindenképpen le akartuk zárni az Ori történetszálat, másrészt pedig egy különálló, régi, hamisítatlan Csillagkapu filmet is szerettünk volna készíteni, ami reméljük csak az egyik első darab a Csillagkapu filmek palettáján. Egyben pedig – mindig ezt mondom mostanság – bizonyíték is az MGM és világ számára, hogy tudjuk, hogy kell ezt csinálni. Talán egyszer egy mozifilmig is eljutunk majd.

GW: Nemrég Cliff Simon-nal is beszélgettünk, aki felfedte, hogy a film vége lényegében egy nagy kérdőjel lesz. Gondolt arra, hogy egy esetleges jövőbeli filmben visszautaljon majd a Continuum-ban történtekre?
BW: Szerintem a legjobb ebben a filmben, hogy az embert először az az érzés tölti el, hogy az imént egy nagyon jó filmet látott és csak ezután kezdi el feltenni a kérdéseket. „Várjuk csak egy percet! Mi történt Mitchell-lel és milyen következményei lesznek mindennek különösképpen Cliff karakterére nézve?”. Egy egész új történetszál van kilátásban Ba’al karakterének további fejlődése szempontjából. De elvégre az ilyesmi egy jó film végső célja, különösképp egy jó Csillagkapu filmé: segít elgondolkodni más lehetőségeken és új utakat nyit meg.

Elég sok más Csillagkapu történet van még, amit el tudnánk mesélni, mielőtt a Continuum mitológiájából kezdenénk el építkezni. Ha még mindig a sorozatról lenne szó és a Continuum a sorozat egyik epizódja lenne, akkor természetesen elég sok történeti elem fakadna ebből, amit mindenképp tovább szeretnénk mesélni. Mitchell karakterét érintően is lesz egy olyan rész benne, ami akár önmagában is megérne egy külön történetet.

GW: Néhány rajongó kifejtette, hogy abból, amit eddig a Continuum történetéből tudunk, elég sok hasonlóságot mutat a Moebius [Mőbiusz]-szal. Mit gondol erről?
BW: A Moebius története is anno az én fejemből pattant ki. Amikor az epizódon dolgoztunk, akkor mondtam is, hogy „olyan nagyfilmes történetvezetése van, amiből akár egy film is készülhetne”.

A nagy különbség a Continuum és a Moebius között, hogy a Moebius-ban olyan helyzetet akartam bemutatni, hogy mi történne akkor, ha az egész Csillagkapu Program meg sem történt volna és mi minden lenne más – Daniel valahol angolt tanítana, Carter pedig egy kezdő bürokrata lenne. Ezek a karakterek egyáltalán nem azok, akiket a CSK-1-ben korábban már megismertünk és O’Neill is inkább csak egy öreg halász, fura akcentussal, mint a Légierő ezredese. Egyébként nagyszerű volt abban a jelenetben, ezt kiemelném.

A Continuum-ban viszont megpróbálunk valahogy megszabadulni az idővonalban történt változásoktól. A megváltozott időben az emberek egyesével kezdenek majd eltűnni. Egy hullámhatás halad végig az idővonalon a korábban történt eseményekből kiindulva, ezért az emberek egyszerűen eltűnnek. Aztán egyszer csak a helyszínek is elkezdenek semmivé válni.

Amikor az idővonal elkezd megváltozni, akkor Vala tűnik el elsőként. Itt még nem is jövünk rá rögtön, hogy mi okozza ezt, mindez hogyan is történhetett. Egyik pillanatról a másikra egyszerűen eltűnik. Ezt követően Teal’c tűnik el a hirtelen semmiben, majd pedig egy csomó Tok’ra – éppen egy olyan jelenet közepén, amiben hőseink is szerepelnek – kezd el sorra eltűnni és Daniel jön rá, hogy rögtön el kell tűnniük onnan.

Belépnek a csillagkapuba, megpróbálnak visszajutni a Földre, épp akkor, amikor a hullám elérné őket. A féregjárat megvédi a memóriájukat és egy paradoxont hoz létre, mert amikor kilépnek a kapu túloldalán a Földön, mindenre emlékeznek, habár az idővonal már megváltozott.

Ilyen értelemben a történet úgymond fordítottja a Moebius-nak. Hőseink kívül kerülnek a megváltozott idővonalon és megpróbálják helyre hozni mindazt, ami megváltozott. Rögtön jön a felismerés, hogy „ennek nem így kellene lennie”. Ahogy Landry beszédében is kiemeli „az, hogy minek hogy kellene lennie, az eléggé relatív dolog. Nekünk minden megfelel úgy, ahogy van”. A kérdés persze az, hogy „mi van a csillagkapuval és azokkal az emberekkel, akikkel találkoztunk”. Mire Landry úgy felel, hogy „rengeteg emberről van szó. Mi a fenéért akarják milliárdok életét megváltoztatni? Ezek a Goa’uld-ok, akikről beszélnek nincsenek itt, úgyhogy nyugodjanak le”.

GW: Előjön tehát a dilemma, hogy ez a valóság lehet, hogy jobb a korábbihoz képest, hiszen itt nem keveredtünk semmiféle galaktikus bonyodalomba?
BW: Pontosan ez fog történni. Habár Ba’al mindezt nem a saját szórakoztatására vitte véghez. Arra próbálja használni a megváltozott idővonalat, hogy olyan erőssé váljon, amennyire csak lehet és mivel elég sok idő eltelt, mióta 1939-ban megváltoztatta az idő vonalát, ezért azóta sok mindent elért, hogy saját pozícióját tovább erősítse.

GW: Hány ha’tak hajó van pontosan abban a jelenetben, amit az előzetesben is láthatunk?
BW: Van benne jó néhány olyan is, amit a nagy távolság miatt nagyon picinek láthatunk, szerintem elég ha ennyit mondok…

GW: Az esetleges jövőbeli Csillagkapu filmekben az egész csapat szerepelni fog vagy olyan történeteket várhatunk, melyekben nem fog szükségszerűen mindenki részt venni?
BW: Ez egy nagyon jó kérdés. Számomra a CSK-1 filmekhez mindig is kötődött O’Neill karaktere: a Csillagkapu és O’Neill elválaszthatatlanok.

GW: Korábban utalt egy harmadik filmre is. Mit tud erről mondani?
BW: Alapvetően egy O’Neill-központú történetre gondoltunk, melybe annyi másik csapattagot, színészt szeretnék bevonni, amennyit csak lehetséges, gondolva itt persze a pénzügyi és elérhetőségi korlátokra is. Mivel tehetséges színészekről van itt szó, lehetséges, hogy nem lesz mindenki elérhető és a következő filmben tudnak majd csak szerepelni. De szerintem mindegyikük nagyon jól érezte magát a forgatásokon, mindenki élvezte a Continuum elkészítését is.

Hogy lehetséges-e, hogy mindenkit újra együtt lássunk majd… ez eléggé valószínűtlen, már csak a matematika alapján számolva is. De a kemény mag esetében mindent meg fogok mozgatni azért, hogy összeszedjem őket. Jack, Daniel, Carter és Teal’c, valamint most már Mitchell és bizonyos szinten Landry is mind hozzátartoznak a CSK-1-hez. Ráadásul a rajongók is biztos hangot adnának nemtetszésüket, ha nem szerepeltetnénk őket.

GW: Minden karakternek megvan a maga rajongói bázisa. Nem lehet egyszerre mindenkinek megfelelni.
BW: Ez így igaz. Egyébként én is benne vagyok a Continuum-ban, mint a harmadik kísérő vadászpilóta, egyszerűen csak azért, mert nagyon király gépek az F-15-ösök és egész nap benne ültem az egyikben a forgatás alatt. Nem biztos, hogy észre fogják venni, hogy én vagyok az, pedig igen! Én vagyok az, a hangom is a sajátom.
Később majd erről is fogok egy rövidebb összeállítást mutatni… ráadásul Martin Wood is szerepel egy rövid snitt erejéig a filmben, a sarkvidéki jelenetnél. A találkozón majd megmutatjuk a klippet, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy a rajongók sokkal jobban szeretik a színészeket, mint az írókat és a rendezőket.

GW: A Continuum Blu-ray-en is meg fog jelenni? A film zenéje is megvásárolható lesz majd?
BW: Nagyon valószínű, hogy igen. Mindenképpen megoldható, hogy Blu-ray-en is megjelenjen a film, mivel 35 millissel forgattunk, tehát simán tudjuk hozni a kívánt minőséget, az effekteket már be is fejezték HD-ben. Mindenképpen meg fog jelenni a film zenéje is külön, ami nagyszerűre sikerült, csakúgy, mint az Ark of Truth esetében is.

A kocsimban szoktam egyébként hallgatni a zenét, különösképpen, amikor a munka hangulatában égek, így vezetés közben könnyebben tudok a forgatókönyvre gondolni, amin éppen dolgozom. Írás közben is szeretem hallgatni, mindig is így voltam ezzel. Azért szeretem igazán Joel zenéjét, mert könnyen meríthet ihletet belőle az ember.

folyt. köv.